Bármennyire szeretnénk azt hinni, hogy tudatos lények vagyunk és az igazán fontos döntéseinknél képesek vagyunk kizárni minden felesleges és zavaró tényezőt, ez nincs mindig így, sőt! Gyakran előfordul, hogy az érzékszerveink – például az orrunk – játékszerévé válunk és önkéntelenül is átadjuk nekik az irányítást.
Ilyenkor esik meg az, hogy valakit – akire máskor jó eséllyel rá se néznénk – pusztán az illata miatt szimpatikusnak, mi több vonzónak találunk. Ennek hátterében a feromonok, ujjlenyomatunk szagváltozatai húzódnak: ha valakinek tetszik az illata, akkor azzal szívesen ismerkedünk, ezzel ellentétben, ha nincs kémiai kapocs – hiába stimmel minden egyéb – vonzalom se alakul ki.
Nem véletlen egyébként, hogy az illat ilyen fontos az életünkben: a feromonok segítségével tudat alatt feltérképezzük a másik génállományát (annál jobban tetszik valakinek az illata, minél inkább különbözik a mienktől) és ezt még parfümökkel is nehezen tudjuk elfedni.
Persze nem lehetetetlen, ehhez viszont rá kell találnunk a saját illatunkra, ami nem könnyű. Több illatot is ki kell próbálnunk, meg kell szaglásznunk. Sokat számít az is, hogy a parfüm meddig marad a bőrünkön, hogy a természetes illatunk részévé tud-e válni, vagy idegenként leng majd minket körbe. Ha azt szeretnénk, hogy a választott illatunk sokáig tartson érdemes au de perfum-ökbe ruházni: noha drágák, magas illatanyag koncentrációjuk miatt sokáig élvezhetjük az illatukat.
Ha a parfümöt karácsonyi ajándéknak szánjuk, akkor csak olyat válasszunk, amit a megajándékozott kért. Ha megpróbáljuk kitalálni, mi illene hozzá, vagy ha olyat veszünk, ami szerintünk tetszik majd neki, nagyobb az esélyünk arra, hogy mellényúlunk.
