Nem tudom, ti miként vagytok ezzel, de én rendkívül hamar megutálok minden olyan csengőhangot, amit egyszer a telefonomon ébresztésnek beállítok. Egy idő után az adott dallam egyszerűen összekapcsolódik az édes álomból való kizökkenéssel és a hideg hajnalokkal, így nem is csoda, hogy gyakran cserélgetem, mire is keljek. Kicsit lelkiismeret-furdalásom is van minden egyes új csilingelés beállításánál, mert eszembe jut a többi – eredetileg kedves – szólam, amiket a múltban emígy a biztos „halálba” küldtem.
Nem tagadhatjuk, hogy a cuki állatok is képesek idegesítő hang kiadására. (Gondoljunk például arra, hogy Bobeket mennyire irritálhatta Bob hangja, ahogyan az reggel keltegette és kiugrasztotta a kényelmes bűvészcilinderből.) Azt hiszem, most az egyszer a következő videó hangsávját használom majd ébresztésnek, hisz egyrészt már alapból borzasztó, másrészt pedig lehet, hogy felcsendülésekor nem csupán a negatív gondolattársítások találnak meg rögtön, hanem esetleg eszembe jutnak majd a helyes vidrák is, akik eléneklik nekem ezt. Akkor talán mosolyogva kelek majd.
