A vadludak miatt hajlandóak voltunk egy kicsit átruccanni az ország nyugati oldalára, most azonban kénytelenek vagyunk visszatérni utazós, programkeresős cikksorozatunkkal a Mátraaljára. Valamiért képtelenek vagyunk igazán elszakadni ettől a vidéktől – ez persze azért is lehet, mert valahogy megint a bor felé hajt minket a vágy. Főleg az újbor felé, merthogy december 6-ig – tehát ezen a hétvégén még bőven – tart Kisnánán az újbor ünneplése, vagyis a Beaujolais (bozsolé) ízlelgetése.
A teljes palettát átölelő (fehér, rosé, vörös) borkóstolóra előzetesen lehet bejelentkezni – a község honlapján található elérhetőségeken -, és lehet választani a bortermelők pincéi és a településen található vár, mint helyszínek között. Azt, hogy a kedves olvasó melyiket is részesíti majd előnyben, azt természetesen ő dönti el, egyvalami azonban biztos, ha elutazik Kisnánára, akkor a várat kénytelen lesz meglátogatni, ha a jó szerencséjét nem szeretné veszni hagyni.
A Heves megyei várak sorát erősítő, az egykori Aba nemből származó Kompoltiak erődítménye, nagy valószínűség szerint a család birtokainak központjául szolgált. Erre utal, hogy a XIII. századtól kezdve a család birtokai mind Nána köré csoportosultak. A Károly Róbertet támogató Kompoltiak a Rozgonyi csata után (1312) nagyarányú birtokszerzési lehetőséghez jutottak, később pedig Zsigmond uralkodása alatt a család már az ország vezető rétegének sárkányrendes bárói között is szerepelt.
Itt akkor jöhet is a legenda, hogy miért is kötelező meglátogatni a várat, ha már itt vagyunk. Merthogy sárkány nem csak a címeren van errefelé, hanem a helyiek szerint az utolsó Kompolti fiú halált követően egy jószívű sárkánykígyó bánatában a vár kútjába költözött és azóta is ott pihen. Erről nagyon könnyen meg is bizonyosodhatunk, elég csak egy követ hajítanunk a kútba. Ha az koppan, akkor a sárkány épp alszik, ha pedig némán hull alá, akkor a kavicsunk a tűzokádó szájában landolt, némán. A szerencse ez utóbbi esetben ér minket, ilyenkor ugyanis a sárkány lehelete elér hozzánk, és ha mi azt ügyesen belélegezzük, akkor hatalmas nagy jóban lesz részünk.
Így aztán hatalmas mosollyal (nem feltétlenül csak a bor okozta mámortól) vághatunk neki a továbbiaknak, mert azért akad itten még látnivaló: 1880 és 1890 között épült, majd 1912-ben korszerűsített, végül pedig 1970-be restaurált szlovák tájház, a XX. század elején berendezett kovácsműhely ökörbőr-fujtatóval, eredeti szerszámokkal – melyet előzetes bejelntkezés után lehet látogatni. Ha pedig valaki nem akar bejelentkezni sehova, akkor itt a festői Mátraalján mi mást is tehetne, mint, hogy túrázik egy keveset, ez esetben a már nevükben is csodás természeti látványosságokhoz: a Macskavárhoz, az Ördögvályúhoz, a Fehérparthoz, vagy épp a Csurfó forráshoz.
