Ezen a hétvégén mindenkit újra arra buzdítunk, hogy irány a szabad levegő! A friss őszi napok és a kinti programok pozitív hatásairól most nem fogunk hatalmas ódákat zengeni, nincs rá szükség. Aki a szmogban akar maradni, az úgyis ott marad. Persze a mostani választásunknál is gondosan figyeltünk arra, hogy azért az a kedves városlakó is megszólítva érezze magát, aki azért a civilizációtól nem akar teljesen elszakadni, de azért szeretne a természethez is közelebb kerülni. Ebben a két napban egyértelműen a Tatai Vadlúd Sokadalom a legjobb választás.
Tata az Élővizek városa megtisztelő név mellett, a tavalyi évben elnyerte a biodiverzitás, vagyis a biológiai sokféleség magyarországi fővárosa címet is, köszönhetően természeti értékei gazdagságának, és azok megőrzésének. A tataiak ezzel persze már régebb óta tisztában vannak, hiszen immár tizenegyedik éve rendeznek fesztivált az egyik legnagyobb helyi látványosság, a vadludak téli érkezése köré. A messzi északi költőterületeikről hazánkba érkező vadludak egyik legizgalmasabb pihenőhelye a tatai Öreg-tó, ahova novemberben tízezrével érkeznek a szibériai, vagy épp a skandináv hideg elől melegebb égtájakra vonuló vadludak. Persze bőven vannak helyek, ahol megfigyelhetünk vadlúdvonulást, ami mégis igazán izgalmassá teszi a tatai tavat, az például az elhelyezkedésének köszönhető, nevezetesen annak, hogy a mesterségesen kialakított tavat egy város veszi körül. A vándormadarak itteni megfigyelése, minden nagyképűség nélkül Európa-szerte kuriózum számba menőnek nevezhető, özönlenek is ide mindenfelől a lelkes madármegfigyelők.
A tavak (igen több is van, igazából az egész várost különböző tavak veszik körül, sőt itt folyik az M1-es autópályán lévő tábláról is ismerős Által-ér), vagy a természet eme csodája mellett, azért az ember is alkotott ezt-azt, a Gerecsét és a Vértest elválasztó Tatai-árok északnyugati bejáratánál. Ha már a víznél tartottunk, például az említett tó partjára egy csodás várat. A Lackffy-család kezdeményezésére, az 1300-as évek végén kezdtek neki az építésnek, igazi fénykorát pedig Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás uralkodása idején élte, utóbbinál királyi nyaralókastélyként működött. Azt is érdemes megemlíteni, hogy megszállt itt Jagelló Ulászló lengyel király, VIII. Erik dán király, sőt még Marchiai Jakab főinkvizítor is. Nem mellékesen pedig egy éjszakát még a Szent Korona is itt töltött, amikor azt – Visegrádról való ellopása után – Komáromból Székesfehérvárra szállították, a csecsemő V. László koronázására (aki aztán tizenhárom év múlva foglalta el a trónt, de ez az egész olyan szövevényes történet, hogy külön folytatásos regényként lehetne megjelentetni az Időgép rovatunkban).
Visszatérve a látnivalókra a tavak és a vár mellett található itt még csodaszép Eszterházy-kastély, Vaszary János festőművész építtette Vaszary-villa, a város felé közeledve már messziről észrevehető fehér sziklákon tornyosuló kápolna és a Fellner Jakab kilátó, valamint a szintén a dombhoz tartozó, harminc méter magas, vöröstéglás víztorony, de a város egyik éke a szintén kihagyhatatlan Török mecset is.
Akit még ezek után is győzködni kell arról, hogy november 25-én és 26-án a legjobban teszi, ha Tata felé veszi az irányt, hogy tóparton és városban egyszerre sétálgatva csodálja a természetet, történelmet és egyszerűen csak úgy magába fogadja az egészet, vadludastul, mindenestül, annak nem marad más, mint Nils Holgerson a videómegosztókon.
