Pedig tele vagyunk sztorikkal. Olyanokkal, amik úgy kezdődnek, hogy az utcán, a munkahelyen, vagy épp otthon, amikor a Béla már megint nem hajtotta le… Szóval egy, a vécéhez kapcsolódó, hajmeresztő, bizarr vagy épp vicces története mindenkinek van, más tészta, hogy nem hozakodik vele úton-útfélen elő. Mert azt nem szabad/illik.
Tényleg nem szabad? Egyáltalán, létezik még ilyen téma mostanság? Mert ugye amikor keresztbe-hosszába értekezünk a folyó orrunkról, a szexuális életünkről és úgy egyébként is a körülöttünk létező, millió meg egy dologról, akkor vétek kihagyni egy ilyen borzasztó alap és amúgy mindenkit érintő témát. Mégis megtesszük. Egész pontosan a viktoriánus kor óta, mert akkortájt azt kezdték az emberekbe nevelni, hogy a szexről és ezzel együtt a „szexualizált” testrészekről – no és persze a hozzá kapcsolódó tárgyakról, folyamatokról – csúnya dolog beszélni.
Minek a vécének világnap?
Mivel ma már gyakorlatilag bárminek lehet világnapja – kezdve az aszpirintől, a szerelemen keresztül igen, még a vécének is – könnyen azt gondolhatnánk, hogy ez is csak egy öncélú dolog, hogy a kitalálói reklámozhassák „vécézni márpedig jó” vagy azért, hogy áron felül passzoljanak el egy halom giccses kerámiakütyüt, képeslapokat és még egy rakat bizarr tárgyat, amit máskor tuti nem venne meg a kutya se. Pedig nem. Tényleg. Ennek a világnapnak is – ahogy sok másiknak – tényleg van magasztosabb célja, már ha elfogadjuk, hogy egy dolognak, ami így vagy úgy kapcsolódik a vécéhez, lehet ilyenje.
A lelkes alapító, Jack Sim azért ragaszkodott ahhoz, hogy egy világ vesse vigyázó szemét a csészékre, mert titkon azt remélte, így felhívhatja a figyelmet arra a közel 2,6 milliárd emberre (Földünk teljes lakosságának harmada!), akinek nem adatik meg, hogy naponta higiénikus körülmények között végezze a dolgát. Ez pedig nem csak komoly csatornázási, ezzel együtt anyagi gondokat jelez, de mentális, lelki és egészségügyi problémákat okoz: a kevésbé fejlett országokban az ilyen higiéniás hiányosságok miatt gyorsan terjedő hasmenéses fertőzésekben például több gyerek hal meg, mint mondjuk HIV-fertőzés miatt. Erre pedig az a minimum, hogy felkapjuk a fejünket…
Világszerte ünneplik
A kitalálói szerint a világnap egyik legjobb része, hogy bárki részt vehet benne, már pusztán azzal, ha a reggeli rutin részeként felavatja a helyiséget. Persze vannak, akik komolyabban veszik és rendezvényekkel, demonstrációkkal és plakátokkal készülnek. Nagy-Britanniában – igen, az angol vécé hazájában – tavaly például vécé tematikájú vonattal készültek, ahol azt járták körbe, mi történik, ha egy vonaton lehúzzák a vécét.
Amerikában ennél valamivel komolyabbak a megmozdulások. A tengerentúlon az a főesemény, amikor egy nagyobb térre kicipelnek több száz jól ismert csészét, majd egy meghatározott időpontban a jelenlévők egy nagy „közös ülés” keretében, egyszerre foglalnak helyet rajtuk.
Mi, itt a Hir24-nél a magunk részéről idén úgy készültünk, hogy végigjártunk néhányat a felkapott és kevésbé felkapott pesti szórakozóhelyek közül és jó alaposan megvizslattuk, hogyan különböztetik meg egymástól a férfi és női szakaszt, a legjobb darabokat pedig csinos galériába gyűjtöttük.
Igazi ritkaság, alig másfél millióért – tudjon meg többet róla itt.
Ugye, hogy nem tudtuk…
Sokan azt hiszik, hogy a vécé már nem nagyon tud nekik újat mutatni, mert annyi mindent láttak és annyi felé jártak a világban. Nos nekik elhisszük, és inkább nem bosszantanánk most őket egy „ezt biztosan nem tudtad”-listával. Azoknak viszont, akik szerint van még új a nap alatt, íme egy érdekes gyűjtés vécé témában.
1. Az első helyre természetesen az eltérő kultúrákból fakadó furcsaságok kívánkoznak. Itt van mindjárt Japán, ahol nem túl udvarias dolog a másik füle hallatára pisilni (sem). Nem csoda, hogy az országban még a nyilvános vécék többségében is zene szól. Fő a diszkréció.
2. Szingapúrban 150 dolláros büntit fizet az, aki anélkül távozik a helyiségből, hogy lehúzta volna. (Vajon ki az, aki fülön csípi a rendbontókat?)
3. Koreában az jelzi, hogy felszabadult a női mosdó, ha az ajtaját bezárják. (És vajon mi jelzi, ha foglalt…?)
4. Érdekes tény, hogy 1992-ben a brit mosdók mocskosabbak voltak, mint például a thaiföldiek.
5. Vannak arra vonatkozó statisztikák – tényleg -, hogy az emberek nagy többsége az ajtóval szemközti vécét használják legkevesebbszer, következésképp ha tiszta vécét keresünk…
6. Egy átlagos ember az életéből legkevesebb három évet trónol a vécén.
7. A legelső film, amiben szerepet kapott egy öblítő vécé, az Alfred Hitchcock rendezte Psycho volt.
8. A világ legmagasabbra telepített nyilvános vécéi a Mont Blanc-on készülhetnek el, ahova évente 30 ezer hegymászó jár.
9. A legtöbb időt eddig egy kansasi nő töltötte a vécén: ő két egész évre szorult be egy nyilvános illemhelyre. (Az esetnek elég sok köze volt az Amerikában egyre nagyobb gondokat okozó túlsúlynak is.)
Mindenkinek van sztorija?
Egy rövid gondolat erejéig akkor most gyorsan vissza az elejére. Merthogy sztorija mindenkinek van. Elég ha csak a végtelen sorállásokra gondolunk a női mosdók előtt, vagy az áldatlan – de minimum furcsa – állapotokra a nyilvános klotyókban, mindenki Ági mamájára, vagy a kreatívok szókaratéira a kis helyiségek falán. Épp ezért arra szeretnénk buzdítani mindenkit, hogy akinek van ilyenje, még csak véletlenül se tartsa magában! Mivel cikkünk egy a témát alaposan kivesézni akaró sorozat első darabja, bátran osszátok meg azt a bizonyos igazságtalanságot/furcsaságot/bármit itt vagy a Facebook-oldalunkon.
