„Ha ezt 3 vagy 5 év múlva megkóstolja valaki, ugyanezt a minőséget észleli, és érezheti, hogy mi a jó a somlói borban” – mutatja hárslevelűjét Fekete Béla, akit mindenki csak Béla bácsiként emleget. Egész lényével azt sugározza, igaz a régi tétel: jót tesz az egészségnek, ha somlói bort (somlait) iszunk. 85 évesen is dolgozik, és tökéletes szellemi frissességgel figyeli a borvidék sorsának alakulását.
Lapunknak azt mondta, nagy gond, hogy többen is szabadulni akarnak szőlőjüktől. Akiknek nincs nevük, nem tudják eladni borukat, és az alacsony felvásárlási árak miatt sem éri meg dolgozni. „Sokan kivágják a szőlőt, és már ingyen is odaadnák bárkinek, hogy művelje, de nem kell senkinek. Nagyon szétszórt, elaprózott telkekről van szó” – teszi hozzá.
Nincsenek csodák
Béla bácsi azért jó dolgokat is tapasztal. Néhány nagyobb pincészet felvásárolja az eddig főleg idős emberek által művelt szőlőket, és szakértelemmel fejleszti is azokat. Szerinte egyre több a jó minőségű bor Somlón, bár még mindig vannak olyanok, akik a mennyiséggel dicsekszenek. „Kevesen korlátozzák a hozamot, pedig nincsenek csodák. A mennyiség és a minőség nem megy egyszerre” – magyarázza Béla bácsi, aki az első között lett ismert a rendszerváltás után a somlói borászok közül.
Györgykovács Imre szintén legendás borokat készített már a 90-es években. Az egyik szaklap már akkor azt írta róla, hogy „kitűnik tiszta ízű, egészséges boraival”. Kérdésemre azt mondja, többet várt a borvidéktől, Somló még nem jutott el oda, ahová adottságai alapján kellene. Hiányolja például, hogy nincsenek éttermek és megfelelő színvonalú szálláslehetőség, emiatt viszonylag kevés turista látogat Somlóra. Persze nem csak ebben mérhető a siker.
„Nemrég kaptam Szegedről levelet, egy férfi megköszönte azt az élményt, amelyet egyik borom okozott neki. 18 év után bontotta ki a palackot! Amit visszakapunk az emberektől, azt pénzért nem lehet megvenni” – mondja Györgykovács Imre, aki azon kevés borász egyike, aki a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel is büszkélkedhet.
Üzen a talaj
A Festetics Palotában tartott kóstolón olyanokkal is találkoztunk, akik a „nagy öregek” nyomdokába szeretnének lépni. Egyikük Bogdán Lilla, aki egy családi vállalkozást képviselt. Két bátyjával és szüleivel dolgozik a Bogdán Birtokon, 17 hektár szőlőjük van, ez már-már nagybirtoknak számít az ország legkisebb borvidékén. Lilla Siófokon tanul a Kodolányi János Főiskola idegenforgalom és vendéglátás szakán. Szerinte érdemes foglalkozni a borászattal, a kis pincészeteknek is van jövőjük Somlón. Azt meséli, hogy egyelőre főként nyugat-magyarországi üzletekben forgalmazzák boraikat.
A Bországjárás rendezvénysorozat két éve indult (Tokaj grand tour néven), akkor hét vidéki nagyvárosban mutatták be Tokaj-Hegyalja kínálatát. Akiknek van szerencséjük összevetni a tokaji és a somlói borokat, tapasztalhatják, hogy a fajtajelleg kevésbé érvényesül Somlón, tehát ott a furmint vagy a hárslevelű is más arcát mutatja. Ahogyan a szakemberek mondják: „a talaj felülírja a fajtát”.
Egyediség mindenek fölött
Nem véletlen, hogy a Kárpát-medencéből évszázadokon át a tokajit és a somlait szállították külföldre. Csak magas beltartalmú borok bírták ki a zötykölődést heteken keresztül – magyarázza Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus. A Borkollégium alapítója szerint érthető, hogy a juhfark a legismertebb somlói fajta, de érdemes olaszrizlinget, furmintot , hárslevelűt és traminit is kóstolni. Ez utóbbi szólőfajta például a somlói talajon sokkal szebb savú borokat ad, mint más borvidékeken.
Az utóbbi években chardonnayval is próbálkoznak Somlón. Mészáros Gabriella szerint jó, hogy egy világfajta is megjelenik, de hosszú távon mindenképpen hasznosabb, ha az őshonos magyar fajtákat próbálják világszerte ismertté tenni. Mint mondja, csak az egyediség és a minőség számít.
