Egyre inkább tudjuk, megtanuljuk mit is jelent a Halloween, ez az ősi, kelta eredetű ünnep, amikor a kísértetek, boszorkányok szállják meg a földet. Egyik leglátványosabb kelléke, a töklámpás azt a célt szolgálja, hogy távol tartsa őket. Igaz, eredete időben közelebb, a kereszténység korába tehető.
A sok száz évvel ezelőtt élt, részeges Fukar Jack faragta az első lámpást! Jellemző volt rá, hogy szerette csőbe húzni az embereket, nem ismert félelmet, és használta az eszét, csak nem eléggé. Egyszer magát az ördögöt küldte fel az almafára, hogy aztán néhány kereszt stratégiai elhelyezésével megakadályozza abban, hogy lemásszon. Azzal a feltétellel engedte csak le, hogy nem jut pokolra a lelke, ha egyszer meghal.
Ez, hála az életmódjának, be is következett, így elindult a lelke mennyország felé. Szent Péter azonban eltanácsolta hitványsága és kegyetlensége miatt. Erre elment régi cimborájához, az ördöghöz, aki viszont az orrára csapta a pokol kapuját: nem felejtette el, ami megígértetett vele. A pokol és menny közötti sötétségben Jack máris nem volt olyan pimasz! Végül kikönyörgött egy zsarátnokot, amit egy kivájt tarlórépába tett, ezzel világít magának ma is az örök feketeségben.
Ám kései utódai, miután elhajóztak az ígéret földjére, ott találtak egy hasznos növényt – a tököt –, amit sokkal egyszerűbb volt kivájni, és sokkal mutatósabb mintákat lehetett belefaragni. Így aztán mára ez a zöldség egyszerre testesíti meg a félelmeink tárgyát és védelmezőnket.
Az ember ugyanis bizarr lény: imád félni, különben nem prosperálna olyan jól a horror és thriller ipar. Felszabadító a kanapén ülve, csokit majszolva megrémülni a Freddy Krueger iszonyú arcától. De két falat pattogatott kukorica közt is isteni, amikor egy zombi kiharap egy darabot – valaki másból. Mint azt H. P. Lovecraft, horror író jegyzi meg: „A legrégebbi és legerősebb emberi érzelem a félelem, a legrégebbi és legerősebb fajta félelem pedig az ismeretlentől való rettegés.”
„Az ember szereti, ha felmegy az adrenalin szintje az izgalmas, sőt igazán félelmetes jelenetek közben, de önmagával semmi nem történik, hiszen a filmnek nem lesz következménye a való életben – magyarázta félelmetes filmek és olvasmányok szeretettének lényegét Ranschburg Jenő egy előadásában. – A néző vagy olvasó érezheti a borzongást a félelmet, de csak arra az időre, amikor az adott filmet nézi, vagy egy könyvet olvas.”
A horrornak azonban az idegeink csiklandozásánál van egy mélyebb, összetettebb hozadéka – nem véletlen, hogy az emberiség meséi, mondái és mítoszai bővelkednek a borzongató motívumokban –, nem csupán az életen túlira, hanem magára az életre nevel. Ahogyan E. Tóbiás Sára pszichológus összegzi elemzését a horrorról egy blogbejegyzésében: „A horror filmek keltette szorongással megküzdve az élet más területein is ellenállóbbá válhatunk a minket ért extrém kihívások, fenyegetettségek helyzeteiben.”
Csak arra vigyázzunk, hogy akkor se veszítsük el a fejünket, ha töklámpás fényénél magát Fukar Jacket pillantjuk meg!
