Azok az egyedülálló nők, akik késlekednek a petesejtjük lefagyasztatásával, egyúttal csökkentik az esélyét annak, hogy később mesterséges megtermékenyítés útján megfoganjanak. A fagyasztással a nők esélyt kapnak arra, hogy megőrizzék petesejtjeiket akkorról, amikor még jó állapotban vannak, ám sokan egészen a késő harmincas éveikig várnak, amikor a petesejtek minősége már romlani kezd. A kutatók kijelentése szerint azok a nők, akik nem orvosi célból fordultak ehhez az eljáráshoz, általában 37-39 esztendősek voltak. Ám a hibák, amelyek az idők során felhalmozódnak a petesejtben, 35 éves kor felett gyors csökkenést okoznak a termékenységben.
Az Aylin Pelin Cil professzor által vezetett kutatócsapat 26 petesejtfagyasztással kapcsolatban készült tanulmányt elemzett, és azt találták, hogy a nők inkább teherbe estek, ha a petesejtjük még 30 éves koruk előtt került lefagyasztásra. Az elemzés során megvizsgáltak 1990 olyan termékenységi kezelést, amikor a fagyasztás lassan történt, illetve 291 olyant, amikor egy ultra-gyors fagyasztásra került sor, amit vitrifikációnak neveznek. Ez utóbbi eljárásnál eleve magasabb az esély a teherbeesésre, de amikor összehasonlították a 30 alatti és 40 feletti nők petesejtjeinek megtermékenyülését, azt látták, hogy az esélyek csökkenése mindkét eljárásnál hasonlóan alakul. Az eredményeket az American Society for Reproductive Medicine (ASRM, Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság) találkozóján vitatják meg.
Roger Lobo, az ASRM elnöke, a Columbia Egyetem szülész-nőgyógyászati tanszékének vezetője, kijelentette, hogy tanulmány rávilágított, milyen fontos, hogy ne halogassuk az anyává válást. „Habár egyre több klinika biztosítja az eljárást, és határozott médiafigyelmet kapott az utóbbi években, a nők nem törekszenek a petesejtjük lefagyasztására abban a korban, amikor az a legmegfelelőbb a termékenységi céljaikra – nyilatkozta. – Nyilvánvaló, hogy több képzésre lenne szüksége a pácienseknek a termékenységükkel kapcsolatban, még az ifjabb éveikben.”
