Történt aztán egy nap, hogy Maggie-t szemelte ki piszkálódásának célpontjául. Maggie egy óriástermetű tündér volt, akit nem lehetett egykönnyen kihozni a béketűrésből. Dude tehát hiába cibálta a kedves buflák pofáját, hasztalan lépett az orrára és futotta körbe számtalanszor, mindössze jóindulatú figyelmeztetéseket kapott válaszul. „Vuff!” – mondta Maggie, ami azt jelentette, hogy: „Bár jótündér vagyok, jobb, ha vigyázol, hiszen óriásvér is csörgedezik ereimben!”
Ám egyszer csak a vakmerő pernahajder rátalált a hatalmas jótevő gyenge pontjára: nagyot csípett annak álla alá! Már pedig köztudott, hogy bármit is teszel, ez az egy dolog, amit Maggie még az aprócska, rosszcsont kölyköktől sem tűr el! (A tündér ugyanis nagyon félti a torkát, hiszen, ha az megsérül, akkor ő nem indulhat az énekes tehetségkutató-versenyeken.)
Szerencsére, Dude gyorsan eliszkolt a közelből, és anyja, a királynő megállította Maggie-t és lecsitította éktelen haragját. A bajkeverő királyfi pedig ezután büntetésből három napig nem ehetett csokoládét. Aki nem hiszi, járjon utána!
