Tény, hogy a panel épületeket eredetileg 30-40-50 évre tervezték, ám a panelos technológiában alkalmazott vasbeton falszerkezetek élettartama akár a 100 évet is elérheti. Ami a szerkezetben elsõsorban elavulhat, zsugorodhat, az a rétegek között lévõ polisztirolhab. A házgyárakban elõállított, készre szerelt építõelemek vasbeton rétegei közé ugyanis az építéskor néhány centi szigetelõanyagot is beépítettek – innen a „szendvicspanel” elnevezés. Ezeknek az elemeknek a hõszigetelõ képessége kedvezõbb, mint például a sorozatunk korábbi részeiben már bemutatott kisméretû tömör téglából vagy akár a B30-as téglából épült falaké. Ennek ellenére ezeken az épületeken is van mit javítani, hiszen energetikai teljesítményük elmarad napjaink elvárásaitól.
A paneleknél is érvényes az ökölszabály, hogy legelsõ lépésben az elszökõ hõt célszerû megfogni az épülethatároló szerkezetek, azaz a fal és a nyílászárók hatékonyabbá tételével. Bár a panelházak falai a régi épületekénél jobbak, még így is körülbelül másfél-kétszer annyi hõt engednek át, mint amennyi az új építésû épületek esetén elõ van írva. Az ablakoknál hasonló a helyzet: a panel épületek ablakai 2-3-szor annyi hõt is átbocsátanak, mint a mai korszerû, hatékony ablakok.
Nagyrészt ezeknek köszönhetõ, hogy évente mintegy 220 kWh primer energia elégetése szükséges a panellakások egy négyzetméterének 20 Celsius-fokra történõ fûtéséhez, és a szükséges melegvíz elõállításához. Persze ennél általában melegebbre fûtjük otthonainkat, az energiatanúsítványokban referenciahõmérsékletként használt 20 fok mindössze azt szolgálja, hogy a különbözõ épületek fûtési energiaigénye egymással összehasonlítható legyen.
lakcímke
Az energiatanúsítvány a háztartási gépek (hûtõk, mosógépek) energiafogyasztási címkéjéhez hasonlóan egy mûszaki dokumentum, címke, amely lakásunk állapotát értékeli energetikai szempontból. Független szakértõ készíti el, aki a tanúsítványban az energiamegtakarítás lehetõségeire is javaslatot tesz. Ezzel segítik a tulajdonost a korszerûsítésben, a helyes energiafelhasználásban, illetve a megtakarításban. Azoknak pedig, akik lakásvásárlást terveznek, megkönnyíti a választást.
Az energiafogyasztás alapján a tanúsítvány egy skálán energetikai osztályokba sorolja az ingatlanokat. A skála a legkedvezõbb „A+” kategóriától a legkedvezõtlenebb „I” kategóriáig terjed. A „C” kategória az, amelyik éppen megfelel a jogszabályban rögzített energetikai követelményeknek. (forrás: Energiaklub)
Sorozatunk korábbi részeiben láttuk, hogy a régi tégla családi házak energiaigénye akár az 500 kWh/m2 évet-t is meghaladhatja, de a régi tégla társasházak fogyasztása is elérheti a 400 kWh/ m2 évet. Összehasonlításul: az alacsony energiafogyasztásúnak tekintett házaknál ugyanez az érték 40-50 kWh/m2 év körül alakul, passzív házaknál pedig ennél is kevesebb.
40-55 ezer forint szigeteléssel
Szerencsére a panel épületek energiafogyasztása is csökkenthetõ. A falak hõátbocsátási képessége átlagos esetben már a 10-12 cm vastagságú polisztirol alapú hõszigeteléssel is olyan mértékben javítható, hogy elérje, sõt kissé meg is haladja a jelenleg az új épületekre érvényes követelményt (ami U=0,45 W/m2K). Érdemes lehet a lakóközösségnek megfontolnia, hogy egy ennél is jobb, U=0,2 W/m2K körüli értéket céloz meg, hiszen a beruházás az épület energiafogyasztását hosszú távon fogja befolyásolni. Jó tudni azonban, hogy ehhez általában a sima polisztirolhab hõszigetelés már nem megfelelõ, ugyanis a szükséges vastagság már speciálisabb rögzítés-technikát kívánna meg, ez pedig igen drága.Ezekben az esetekben a grafitos vagy a poliuretánhab szigetelõanyag lehet a megoldás. Persze egyiket sem adják ingyen: a választott szigetelõanyagtól, a vastagságtól, az épület felületétõl és nagyságától függõen 600 ezer és 1,2 millió forint közé tehetõ a beruházás lakásonként. Jelentõs, az elkövetkezõ 20-25 évre szóló döntésrõl van tehát szó, ezért feltétlenül javasolt energetikus szakértõ tanácsát és számításait kérni a beruházás tervezésekor.
Az ablakok vásárlásakor szintén fontos szerepet játszik az U-érték: a panelházakban jellemzõ úgynevezett egyesített szárnyú ablakok (azok a bizonyos „szétcsavarozható” szerkezetek) U-értéke 3 W/m2K körül alakul, míg a mai hatékony ablakoké 1 W/m2K körüli, aminél rosszabbra semmiképpen nem érdemes cserélni ablakunkat. A nyílászárócsere cégtõl, kivitelezõtõl, a választott típustól, illetve az ablakok, erkélyajtók számától függõen akár a 600-700 ezer forintot is elérheti. Fontos, hogy ha már a hozzányúlunk az ablakokhoz, gondoljunk a nyári hõvédelemre is, és szereltessünk fel – lehetõleg hõszigetelõ – redõnyöket.
Ha a falakat megfelelõen szigeteltük, nyílászáróinkat pedig hatékonyra cseréltük, a lakás energiafogyasztása körülbelül negyedével, kiemelkedõ hatékonyságú szigetelés és nyílászárók esetén akár 40 százalékkal is csökken. Hogy ezzel mennyi pénzt takarít meg egy háztartás, azért nehéz megmondani, mert a távhõszolgáltatás díjaiban településenként igen nagy eltérések vannak. Ha budapesti árakkal számolunk, akkor a beruházás révén évente körülbelül 40-55 ezer forinttal kell kevesebbet kifizetnie a lakóknak a fûtésszámlákra. Fontos megemlíteni, hogy a hõszigetelés, a hatékony ablakok és a redõnyök a nyári felmelegedés ellen is védelmet nyújtanak, így a légkondicionálás terén is számíthatunk megtakarításra.
u-érték
A hõátbocsátási tényezõ a hõveszteség mértékét mutatja, vagyis azt, hogy mennyi hõ áramlik át az anyag egységnyi felületén. A hõátbocsátási tényezõt U-értékkel jelölik, mértékegysége W/m2K. Minél kisebb az U-érték, annál jobb a választott anyag (építõanyag, szigetelés vagy nyílászáró) hõszigetelõ képessége. Érdemes tudni, hogy az újonnan épülõ házaknál a most érvényben levõ U-értékek a következõ néhány évben szigorodni fognak.
A fûtés problémás
A panel épületek döntõ többségében távhõszolgáltatás keretében érkezik az otthonokba a szükséges hõ, vagyis a cikkünk elején említett egy m2-re jutó 220 kWh-nyi energiahordozó ahhoz szükséges, hogy elégetésével a távfûtõmûvekben magas hõmérsékletre forrósítsák fel a vizet, ezt a távhõvezetékeken keresztül eljuttassák az épületig, s felmelegítsék a ház csõvezetékeiben keringõ vizet. Ez utóbbi, utolsó fázis a ház hõközpontjában történik, úgynevezett hõcserélõ segítségével.
Hacsak a lakók le nem akarnak válni a távhõrendszerrõl, akkor nem sok mozgásterük van a fûtés korszerûbbé tételére. Az egyik lehetséges megoldás a fûtés szabályozhatóvá tétele: ez az eredeti egycsöves rendszer kétcsövessé alakítását, és a radiátorok szabályozó-szeleppel történõ ellátását jelenti. Ez jó módszer lehet a lakások esetleges túlfûtésének megszüntetésére, viszont érdemes hozzáfûzni, hogy a túlzott hõmérséklet a panelházakban sem jellemzõ egyformán minden lakásra – a kelleténél alacsonyabb, vagy éppen jó hõmérsékletû lakások lakói valószínûleg kevésbé lesznek érdekeltek ebben a beruházásban.
Annál is inkább, mivel egyedi hõmennyiségmérés nélkül a tulajdonosok csak abban az esetben tudnak költségmegtakarítást elérni, ha mindenki lejjebb tekeri a fûtést: a lakók ugyanis a teljes házban elfogyasztott, hõközpontban mért hõ után fizetnek, általában a lakások nagyságának (légtérfogatának) arányában. Vagyis ha az egész ház hõfogyasztása nem csökken, akkor a lakók továbbra is ugyanannyit fognak kifizetni a fûtésért. Megjegyzendõ, hogy némely távhõszolgáltató alapdíj-kedvezményt biztosít azoknak a házaknak, amelyek részt vesznek a cég felújítási programjában.
