New York, a város mely soha sem alszik… Kivétel, ha “Hurrikán Irén” beköszönt a városba és okoz egy kis felfordulást. 2 nappal érkezésünk után az Irén nevű hurrikán körülnézett New Yorkban, ami a város történetében soha nem látott következménnyel járt: lezárták a metrót és a tömegközlekedést 2 teljes napra.
A boltok bezártak, mivel a Manhattanben dolgozók nagy többsége Brooklynból, Bronxból, vagy New Jerseyből érkezik és nem lehetett bejutni a városba. Ez minket azonban nem érintett, mivel szállodánk (Westinn) a Times Square közvetlen közelében volt, így ugyan esőben, de begyalogoltunk a színházba (Irish Repertory Theater), amely a 22-ik utcában van a 6-ik és 7-ik Avenue között.
Bár New York egyes részei víz alá kerültek, a manhattani esőt inkább egy gyengébb balatoni zivatarhoz tudnám hasonlítani. Se repülő autók, sem repülő kukák nem voltak, az Hollywoodi élmény elmaradt…
Photo by Declan English
Pedig a média beharangozta, hangsúlyozta, hogy nagyon kemény lesz. „A félelem uralja a tömeget” mondás Amerikára teljes mértékben igaz. Mást sem lehetett látni a tévében csak időjárás-jelentőket esőkabátban, ahogy „megtépázva” jelentik, hogy a helyzet a fokozódik… A szállodában is óránként becsúsztattak egy levelet az ajtó alatt, hogy mikorra várható Irén érkezése. Kétségtelen, hogy Amerika keleti partján okozott károkat a hurrikán; például New Jersey nagy részén teljes áramkimaradás lett, ami több mint 400.000 embert érintett.
A hurrikán másnapján elhagytuk luxusszállodánkat és kiköltöztünk a New Jerseyben lévő 19 főnek is bőven kényelmes villánkba, ami még 2 napon keresztül áram nélkül volt. A házban 8 hálószoba van, 6 fürdőszoba, egy hatalmas pince, ami tökéletes gyakorlásra, 3 garázs, egy kültéri és egy beltéri jakuzzi és persze a medence.
A környék olyan mintha egy amerikai film díszlete lenne, rengeteg fa, hatalmas házak még több mókus és néha esténként őzek is körülnézek a környéken. Egyik reggel az egyik kukában egy mosómedvét találtunk, valószínű az este szeretett volna körülnézni, de mivel üres volt, beleesett, így végül ott éjszakázott. Miután kiengedtük, pár pillanat múlva el is tűnt a szemünk elöl.
New Jerseyből Manhattanbe bejutni autóval, a közlekedéstől függően vagy 35 perc vagy 1,5 óra. Előadás után esténként hacsak nincs valami baleset az útvonalon, 40 perc alatt teljesíthető. Az egyik minibusz sofőrjeként van szerencsém megtapasztalni, hogy milyen New Yorkban vezetni. Hát, az első pár napban a halálfélelem kerülgetett, főleg az autópályán, ahol jobbról, és balról is előznek, index nélkül bevágnak az ember elé. Az útdíjat vagy készpénzzel vagy E-Z Pass-al (autóba telepített detektor) lehet fizetni. A városban pedig a sárga taxik keserítik meg az ember életét, pofátlanul eléd vágnak, a buszvezetőkről nem is beszélve. Ha valakit beengedsz magad elé, köszönetet egyáltalán ne várj, viszont ha valaki dudál, dudálj Te is!
Manhattanban tájékozódni egyébként térkép nélkül is könnyű, nevek helyett leginkább számokat (1-110-ig Manhattan, 110 fölötti utcák már Harlemhez tartoznak) használnak az utcák többségének megjelölésére, valamint a két oldalt Nyugat és Kelet megjelöléssel különítik el. Manhattan déli részén (Pénzügyi Negyed és Chinatown) inkább utcanevek vannak, de a Broadway és a WTC jó tájékozódási alapot ad. A metró rendszer már egy kicsit bonyolultabb, mivel több mint 20 (!!!) különböző metróvonal van, amivel a New York-i metró a negyedik legforgalmasabb metróhálózat a világon (Tokió, Moszkva és Szöul mögött). A jegyrendszer egyébként rém egyszerű, kapsz egy metrókártyát, amit feltöltesz pénzzel és amikor átmész a kapun, levon a kártyáról 2.25 dollárt utanként. Persze lehet havi bérletet is venni, ez 104 dollárba kerül 30 napra.
New York alapesetben tényleg egy város, amely soha sem alszik. Az emberek folyamatosan rohannak valahova (mint a filmekben), nincs megállás, fülledt meleg és szmog, utóbbihoz volt talán a legnehezebb hozzászokni, mivel mindenhol megy a légkondi, de amint kilépsz az utcára, megüt a meleg.
Na hát akkor itt az idő, vissza a színpadra…
