Az autós utazás a szülők egyik nagy gondja, hisz a gyerekek ülésükbe szíjazva kénytelenek eltölteni pár órát, amit egy idő után nehezen viselnek. A monotónia, az unalom, a mozgásvágy előbb-utóbb kikényszerít egy egyre erősödő tiltakozó akcióhullámot, ami praktikusan üvöltésben realizálódik.
Mi tíz órás autóutat terveztünk, ennél több már nem lett volna megoldható anélkül, hogy valahol meg ne aludjunk. Az odaút (Horvátország déli részébe) éjjel, autópályán történt, minden rendben volt, a kisdedek kötelességtudóan elaludtak, csak arra kellett figyelni, hogy a hőmérséklet hűlésével ne fázzanak meg – takaróról kell gondoskodni. Mint ahogy érdemes az ülésre is tenni valami kényelmesebb anyagú takarót (egy lepedőt pl.), hogy az izzadságot rendesen beszívja, ha esetleg az ülés szivacsos borítása nem tökéletes erre a célra. Ami még fontos, az ablakokra fénytompító ernyőt kell tenni, mert az autópályán elég sok fényes pont van, ami felébresztheti, megzavarja az alvó gyerekeket.
Az ébredés után persze érdemes megállni párszor, megmozgatni a gyerekvégtagokat – így esett, hogy Split után a napfelkelte egy csúszdán ért minket.
A napközbeni (meleg…) utazás is altatóként szolgál, a kisebbet elég gyorsan elnyomta a buzgóság, a nagyobb is húzta a lóbőrt elég sokszor, de azért itt már nehezebb volt a helyzet, a figyelem elterelése a zene, a látnivalók mellett is megoldandó probléma volt. Nyolc autóban töltött óra – legyen az akár négy-négy nagy sétával közben, vagy még több szeletre vágva – volt az a napi maximum, amit még meg lehet oldani, aztán már tényleg hisztizés van, és mindenki a kocsit nézi, azt hivén, hogy ott forgatják a Fűrész című film legújabb részét.
Összességében a gyerekek elég jól bírták az utazást, és ahhoz képest, hogy a múltkor puszta szórakozásból (éneklést imitálva) egy negyedórás röpke utat képesek voltak dobhártyarepesztő rémálommá változtatni, nem volt sok gond velük. Persze akkor még nem beszéltünk arról a jelenségről, hogy 8-9-10 óra (akár éjjeli) vezetés után a kipihent gyerekek játszani akarnak, míg a szülő egy vetett ágyról ábrándozik, de arról szó sem lehet…
