Nekik sem a képeslapok, kártyák és SMS-ek okoznak fejtörést – és egy kis bosszúságot –, hanem a Facebook-oldalukat elárasztó, évente egyszer felbukkanó ismerősöktől érkező egymondatos üzenetek. Pedig a pszichológusok szerint ezek az üzenetek jót tesznek a léleknek: hatásukra oxitocin termelődik, ez ugyanaz a hormon, ami egy ölelés során is felszabadul.
A baj igazából akkor van, ha valaki – vissza az alapokhoz – túlértékeli ezeknek az üzeneteknek a jelentőségét. Azok, akik nem szeretnek ilyesmiket kapni és inkább elrejtik, manipulálják saját születési dátumukat, hogy megússzák az üzenetáradatot, azért teszik ezt, mert többre becsülik a köszöntők minőségét, mint a mennyiségét.
Ellenben vannak olyanok is, akik időről időre megszámolják, hány köszöntést kapnak. Ők azt hiszik, minél több üzenet jelenik meg a falukon, annál népszerűbbek, ezzel párhuzamosan elhitetik magukkal, hogy az ismerős legalább egy percet töltött azzal, hogy rájuk gondolt.
