Ő a Sziget egyik kitalálója, megalapítója (a másik: Gerendai Károly). Sokat keresett a projekttel. A Népszabadság Hétvégéjébe adott interjújában azt mondja: “Az az összeg nem az én nagyságrendem… az
okozott viszonylag nyugodt lelkiismeretet, hogy szigorúan csak annyit
spájzoltam, hogy a gyerekeim sose éhezzenek majd. A többit odaadtam
annak, akinek éppen szüksége volt rá, és ez nem jófejség, hanem elemi
kötelesség. Az igazán jó arcok remek kapitalisták, mert képesek pluszt
termelni, és kiváló kommunisták, mert rögtön elosztják azt a rászorulók
között.”
Sziámi, aki egyébként fellép az idei fesztivál zárónapján, közéletről is beszél a cikkben. “Amitől pedig frász jön rám, az az állandóan felböfögött, végtelenül primitív „Ki a magyar?” kérdés. Már Babits leírta: nem az a kérdés, ki a magyar, hanem az, mi a magyar. Szerintem az a magyar, aki nem teszi fel ezt a kérdést. Amúgy, aki cinikussá és részvétlenné válva hangolódik rá a kapitalizmusra, az lehet tőlem magyar, nem fogom azonosnak érezni magam vele.”
Fotó: MTI/Rózsahegyi Tibor
A rendszerváltás évei is szóba kerülnek az interjúban. “A beavatás azt jelenti, hogy felelős leszel valami olyanért, amiért addig nem lehettél az – mondja Müller Péter Sziámi. – A szó is mutatja: felelsz egy olyan kérdésre, amire mostanáig nem tudtál. Egy törzsben minden szabályozott, az is, hogy mikor mehetsz medvevadászatra. Az ott nem úgy van, hogy hű, de szimpatikus kölök, fiam, hány éves vagy, kilenc, jó, más nem ér rá, gyere, lőj egy medvét. Hiszen ha nem értél még meg a medvevadászatra, akkor a végén nem a medvét terítik ki, hanem téged, már ha marad belőled valami. Ott van beavatás. Nálunk már az érettségi is csak csúfnév, hiszen ezen a tájon érett emberek harminc alatt nem mutatkoznak, ha mégis, akkor szegények, mert elmaradt a gyerekkoruk. 1989 után lelkes magyarok lendületes barkácsolással megpróbáltak újjászülni egy országot. Én meg ahhoz túl sok szociológiát tanultam, hogy azt higgyem, értek a rendszerváltáshoz.”
Sziámi “nem veti meg” a politikusokat. “Távol áll tőlem. Sőt. Valakiknek meg kellett csinálniuk a rendszerváltást. Ha mindenki szerény, akkor az ország államformája anarchia. Vártunk volna harminc évet, amíg hátha kiokosodik az elit? Ugyan. Becsülöm azokat, akik beleálltak. És a közvélekedéssel ellentétben meggyőződésem, hogy kevés közöttük az olyan, aki megélhetési bűnözőként keveredett a politikába. A mai napig – egy darabig – bizalommal vagyok mindenki iránt, aki bevállalja, hogy rendbe teszi ezt az országot. Persze az összes kormány- és rendszerváltás után bevillant: Jézusom, mi van, ha ezeknek sem megy majd? Érdekel a politika, nagyon is, de nem akarok lemenni azoknak a szintjére, akik értenek a focihoz, de még soha egy lasztiba nem rúgtak. Nehéz matekot kellett megoldani a rendszerváltáskor, és komoly a feladvány ma is.”
