Mivel a leopárdok fogságban élő egyedei sajnos gyakorta végeznek saját párjukkal vagy kölykeikkel, az állatkert úgy döntött, hogy a tenyérnyi bébiket az állatgondozók táplálják és nevelik fel.
A gyámoltalan kilencnapos csemeték felnőtt korukra megtanulnak fára mászni: valószínűsíthető, hogy természetes környezetükben nagyrészt a fákon élnek. A még kismacskaként nyávogó kölykök bundáján már látszik a jövendő mintázatuk vázlata.
Mivel a faj rejtőzködő természete miatt rendkívül nehezen megfigyelhető, főként csak következtetésekre támaszkodhatunk vadonbeli életmódjukat illetőn. Arra sincs megbízható becslés, hogy milyen méretű jelenlegi populációjuk, de a növekvő terjedelmű erdőirtások és a ködfoltos párducok kínai gyógyászatban való felhasználása miatt példányszámuk minden bizonnyal rohamosan csökken.
