Ez a három, hófehér nyúl bizonyára ismeri Zelk Zoltán örökbecsű gyermekversét, bár sikerült némileg átkölteniük azt: a sűrű erdőből virágerdő lett, a selyemfűből pedig poharak.
A szeretetreméltó, bolyhos kis szőrgombolyagok nagyon elfáradhattak a rózsaszín virágok csodálatában, hiszen az állandó piszkálás sem tudja ébren tartani őket, csupán orrocskájuk kezd fürge mozgásba a fejvakargatás hatására. Minden bizonnyal nem kávét ittak a vacokul szolgáló poharakból.
Egyedül a hangos taps rémiszti a három testvért ébrenlétre, de a középső tapsifülesnél ez sem tart soká, hamar visszacsukja pici gombszemét. De vajon ki az a szívtelen, aki felkelt egy ilyen vattacukor-bundájú csodát a legszebb, legédesebb álmából?
