Élet-Stílus

Így lehet társasházban is spórolni

admin
admin

2011. 05. 22. 15:00

Több mint negyedmillió család él téglából vagy kőből épült, régi típusú társasházakban, és fizet indokolatlanul magas energiaszámlát. A felújítás számukra körülményesebb, mint családi házak esetében, és 10-15 év múlva térül meg. Aki mégis belevág, az évi 100 ezer forintot takaríthat meg.

Városi épületeinknek egy jelentős csoportját alkotják az 50-100 évvel ezelőtt, vagy annál is régebben épült társasházak. Az Energiaklub legfrissebb kutatásának eredményei szerint Magyarországon a többlakásos társasházakban élő háztartások körülbelül 20 százaléka, vagyis mintegy 270 ezer háztartás lakik ilyen épületekben. Ezek között előfordulnak kőből épült házak is (például a Budai Várban), döntő részük azonban téglából – méghozzá a sorozat előző részeiből már ismert kisméretű téglából – épült, jellemzően fél méter vastag falazattal.
Társasházak esetén is igaz, hogy a vastag falak nem jelentenek jó hőszigetelő képességet – a régi épületek falai azért vastagok, hogy a ház súlyát elbírják. Ezek a falak 2,5-szer annyi hőt engednek át, mint amennyi egy ma épülő háznál követelmény, és a régi, úgynevezett Geréb-tokos ablakok hőátbocsátási tényezője is többszöröse egy modern, hőszigetelő üvegezésű ablakénak. Tovább ront a helyzeten, hogy az eltelt évtizedek alatt a keretek megvetemedtek, az ablaküveget rögzítő gitt az enyészeté lett, magyarul „húznak” az ablakok.

Az energiafogyasztás természetesen nem csak a falazattól és az ablakoktól, hanem a fűtési és melegvíz-előállító rendszerektől is függ. A kutatás adatai szerint a régi társasházak háztartásainak mintegy fele konvektorral, fele pedig egyedi kazánnal fűt, s mindkét típusú berendezés viszonylag réginek számít: átlagosan 12-15 évesek. Érdemes tudni, hogy a régi típusú konvektorok meglehetősen alacsony hatásfokkal alakítják hasznos hővé az elégetett földgázt, és a régi kazánok hatásfoka is jócskán elmarad az újabb, korszerű berendezésekétől – éves hatásfokuk gyakran mindössze 50 százalék körül van. A hatékonyabbnak tekinthető, melegvíztermeléssel kombinált fűtési rendszerrel mindössze a háztartások töredéke rendelkezik, döntő többségüknél hőtárolós bojler vagy átfolyós készülék állítja elő a meleg vizet.

A+-tól I-ig

Ha egy régi társasházban élő háztartás energiatanúsítványt készíttet, átlagos esetben nagyjából G-H besorolásra számíthat (I a legrosszabb kategória). Ez azt jelenti, hogy éves szinten akár 300-340 kilowattórányi energiahordozó felhasználása is szükséges ahhoz, hogy a háztartás a lakás egy négyzetméterét megfelelő hőmérsékletre (20 Celsius-fokra) felfűtse, és a szükséges melegvizet előállítsa. Így egy átlagos, 68 m2-es társasházi lakás lakói évente akár 170-220 ezer forintot is kifizetnek az otthon melegéért.

Hogyan csökkenthetik a magas számlákat a régi épületekben élő városlakók? Sorozatunk olvasói már jól ismerik a választ: energiahatékonysági korszerűsítésekkel. Ezt némileg megnehezíti azonban az, hogy régi társasházaink jó része műemlékvédelem vagy helyi védelem alatt áll: ilyen esetekben a homlokzaton nem, vagy csak az önkormányzat engedélyével szabad változtatni. Ezeknél a házaknál a külső hőszigetelés az építészeti korlátok miatt nem jöhet szóba, a nyílászáró-csere és a fűtéskorszerűsítés előtt azonban ekkor is nyitva áll az út.

Az ablakok cseréjénél természetesen lényeges, hogy ne csúfítsuk el a védett homlokzatot oda nem illő ablakokkal, de szerencsére nyílászárók igen széles választékából válogathatunk. Fontos, hogy egy W/m2K U-értékűnél rosszabbra nem érdemes cserélni ablakunkat! Az ablakok kiválasztásánál pedig a teljes ablakszerkezet, tehát a keret és az üvegezés együttes hőátbocsátási tényezőjét vegyük figyelembe. Így máris 5-10 százalékos energiamegtakarítást érhetünk el, igaz, az ajtók-ablakok borsos ára miatt csak lassú, 20-25 éves megtérülésre számíthatunk. Különösen, ha hőszigetelt redőnnyel is el szeretnénk látni az ablakokat – ez a nyári hővédelem szempontjából melegen ajánlott.

lényeg az u-érték

A hőátbocsátási tényező a hőveszteség mértékét mutatja, vagyis azt, hogy mennyi hő áramlik át az anyag egységnyi felületén. A hőátbocsátási tényezőt U-értékkel jelölik, mértékegysége W/m2K. Minél kisebb az U-érték, annál jobb a választott anyag (építőanyag, szigetelés vagy nyílászáró) hőszigetelő képessége.

Sok múlik a kazánon

Ennél nagyobb megtakarítást eredményezhet, ha a konvektorok, régi kazánok és bojlerek helyett hatékonyabb fűtési rendszert alakítunk ki. Itt már valódi rendszerről van szó, hiszen a lényeg az, hogy a fűtés és a vízmelegítés egyetlen készülékkel megoldható legyen. Új, hatékony fűtési rendszerünk lelke a kazán lesz, amelyet a hatásfok alapján három csoportba sorolhatunk: hagyományos, alacsony hőmérsékletű illetve kondenzációs kazánok. A jelenleg kapható hagyományos kazánok hatásfoka már viszonylag magas, 80 százalék körüli.

Az alacsony hőmérsékletű kazánok lényege, hogy alacsony (40-45 °C) vízhőmérséklettel is üzemeltethetők, így kisebb a hőveszteség, és éves hatásfokuk eléri a 93-95 százalékot. Ennél is hatékonyabbak a kondenzációs kazánok, ezek ugyanis még a lecsapódó vízgőz párolgáshőjét is hasznosítani tudják. Ez utóbbi két kazánfajta előnyét leginkább az úgynevezett alacsony hőmérsékletű fűtési rendszerekben (ilyen pl. a padló és falfűtés) lehet kihasználni, ami azonban nem jelenti azt, hogy magas hőmérsékletű rendszerekben (központi radiátoros fűtés) ne lehetne alkalmazni, csak ilyenkor romlik a hatásfokuk. A kazán kiválasztásánál a hatásfok mellett fontos szempont az is, hogy mennyi áramot fogyaszt a meleg vizet keringető szivattyú, hiszen ez a fűtési szezonban jócskán megnövelheti villanyszámlánkat.

100 ezer forintos megtakarítás

Lássuk tehát, mit nyerhetünk a fűtéskorszerűsítéssel! A szükséges szakhatósági engedélyek beszerzése (amit a helyi gázszolgáltatótól és a kéményseprő-ipari szolgáltatótól kaphatunk meg), a kazán és a radiátorok megvétele, felszerelése, a csövezés és a kémény bélleltetése sok időnkbe, utánajárásunkba és nem utolsó sorban pénzünkbe fog kerülni, a beruházás könnyedén elérheti a 1,5 millió forintot. Ezért kárpótolhat bennünket, hogy a konvektoros-régi kazános fűtésünkhöz képest éves szinten 35-40 százalékos energiát is megtakaríthatunk.

A nyílászárók és a fűtési rendszer hatékonyabbá tétele révén tehát a lakás eredeti primerenergia-fogyasztása körülbelül 180-190 kWh/m2-re csökken, amivel már megközelíthetjük az új építésű épületekkel szemben támasztott energetikai követelményszintet. Ez a már említett átlaglakás esetén 90-120 ezer forintos kiadás-csökkenést jelent egy évben, beruházásunk tehát 10-15 éven belül megtérülhet. Nem beszélve komfortérzetünk javulásáról, ami pénzben nehezen fejezhető ki.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni azonban a megfelelő tervezés fontosságát: 30-40 ezer forintért már komoly szakértőt tudunk megbízni lakásunk felmérésével, amivel elkerülhetjük pl. a fűtési rendszer túlméretezését – és akár százezres tételek felesleges kifizetését. Energetikai szakértők listája elérhető például a Lakcímke oldalon.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.