Süldő pandamacink igen lusta jószág lehet. Gondozójával cipelteti magát, aztán nagy nehezen tesz néhány lépést a fűben, majd eldől egy fatönk mellett. Teljesen kiterül, úgy figyeli, ahogy gondozója próbálja arrébb terelni.
Először nem értjük, mi lehet a terve vele, aztán amikor nagy babzsákként odébb húzzák, derül ki, hogy etetésidő van, és a tönkön pihenteti fejét a kicsike. Amint megvan a pozíció, már sima ügy a cumizás. Meg sem moccan, míg el nem fogy a tejecske.
