Moreno (Freud kortársa és számos kiemelkedő társas elmélet létrehozója) szerint vannak szerepeink, amikben jók vagyunk, de vannak gyenge fejletlen szerepeink is. Egy rossz tanuló lehet hogy például kreatív, ettől függetlenül a jó tanuló szerepét nem sajátította el. Emögött persze állhat a türelmetlen temperamentum, de lehet, hogy egyszerűen csak sohasem tapasztalta meg, milyen „jó tanulónak lenni”. A szerep tehát nem csak egyszerű leírásokat tartalmaz, hanem találkoznia kell valós képességeinkkel, készségeinkkel, motivációinkkal, legfontosabb szerepeinket szinte teljesen ösztönösen örököljük.
A szerepek megváltoztatásának, fejlesztésének a legnagyobb akadálya, hogy ez nem olyan tudás amit beszédben tanulunk meg. Egy „jó munkatárs” viselkedése, egy lány nőies viselkedése nem szavakkal megtanulható szerepek. A pszichodráma egy olyan módszer aminek segítségével a valóságot modellezve eljátszhatóak az egyes élethelyzetek, melyeket a való életben nem tudunk csak úgy tesztelgetni. A szerepek elsajátításának másik nehézsége ugyanis az, hogy nehezen tesztelhetjük azokat, hiszen könnyen abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy „hülyét csinálunk magunkból”. Gondoljunk csak a pályakezdők első munkanapjaira: nem tudják még, mit szabad és mit nem.
A szerepeket tehát nem úgy kell elképzelni, mint vadidegen maszkokat, amiket kedvünk szerint felveszünk és lerakunk, hanem inkább olyan kitűzőkként, melyek jelzik, hogy éppen mit csinálunk, mivel foglalkozunk, kik is vagyunk abban a helyzetben. Természetesen vannak olyan szakmák (a színészet, vagy a politika is) melyben a szerepeket a végletekig rugalmasan és gyakran a valóságtól elrugaszkodottan, vagy hiteltelenül alkalmazzák, de ez az adott munka velejárója.
Létezik egy másik jelenség, amikor maga a szerep határozza meg a reakciónkat. Ilyenkor eltűnik az őszinteség, intimitás a szerepből és kialakul a játszma, amiről egy következő cikkben olvashatnak a hir24 olvasói.
AJÁNLOTT LINKEK:
A cikk első részét itt olvashatja el (hír24.hu)
Ismerje meg a cikk szerzőjét (pszichologia.com)
