A karvaly Európában és Ázsiában is elterjedt ragadozó madár, eredetileg bokros területen, tisztásokkal tarkított erdőkben érzi jól magát. Sok más madárfajhoz hasonlóan a könnyebben elérhető és bőséges táplálék miatt húzodott be a településekre, ahol mára szinte már hozzátartozik a nagyobb városi parkok faunájához.
Csak ők látnak minket
Állandó madarunk, azaz télen sem hagyja el „lakóhelyét”, városi környezetben főleg a jobb búvóhelyet biztosító örökzöldeken, fenyőkön, tujákon fészkel. Budapesten 150-200 pár fészkel, ám a téli hónapokban az északról telelni érkező madarakkal együtt akár meg is duplázódhat ez a szám. Rejtőzködő életmódja miatt azonban az avatatlan szem számára láthatatlanok – mondja a Figyelőnetnek Bajor Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) budapesti csoportjának vezetője.
Pécsett az egyetem botanikus kertjében fedeztek fel egy egy párt, idén egy fenyőfára lakott fészkükben öt fiókát neveltek fel – közölte a héten Bank László, az egyesület Baranya megyei csoportjának irodavezetője.
A galambméretű ragadozó rövid szárnyaival kiválóan manőverezik a házak, bokrok, fák között, zsákmányául is az itt mozgó énekesmadarak szolgálnak. A hím nem túl nagy, testhossza körülbelül 28 centiméter, ezért leginkább verebekre, rigókra, illetve a télen a városba költöző pintyféle énekesmadarakra vadászik. A nőstény testesebb, akár a 38 centimétert is eléri, de a galamb például már az ő számára is nagy falat lenne, bár a kisebb termetű gerle szerepel az étlapján. A hím testtömege 110-200, tojóé 180-350 gramm.
KÉPGALÉRIA (Máté Bence fotói az MME archívumából)
csíkos hasú vadász
A kifejlett madarak háta és szárnyai feketés hamuszürke színűek, a hím mell- és haoldala fehér alapon rozsdavörös harántcsíkokkal, a tojóé szürkésen mintázott. A hímek szárnycsíkozása is rozsdaszínű. Farkán 5–6 fekete szalag látszik és hegye fehéren szegett. Szeme aranysárga, csőre kék, lába hosszú és vékony, színe halványsárga.Nem számít veszélyeztetett fajnak, de Magyarországon védett, eszmei értéke 50 ezer forint.
A városi lét átformál
Érdekes kérdés, hogy a „városi életmódra” áttért madarak tulajdonságait és szokásait mennyiben befolyásolja a megváltozott környezet. Bajor Zoltán szerint a városi populációk meglepően gyorsan alkalmazkodni tudnak a „kényelmesebb” körülményekhez. Példaként a feketerigókat említi, amelyek a múlt század 30-as, 40-es éveiben költöztek a külterületekről a városokba. Alig ötven évvel később – az állandó táplálékbőség hatására – fészkelési időszakuk teljesen felborult.
A szabad természetben szaporodási idejük zsákmányállataik tömeges megjelenésének idejére, vagyis április-május idejére esik. A városban azonban soha nem jelent problémát a fiókák etetése, ezért a madarak már február környékén fészekrakáshoz kezdenek. Ugyanilyen okból a városi galambpopulációk gyakorlatilag az év bármely szakában képes fiókákat nevelni.
Valaki jön, valaki megy
Ha ennyivel kellemesebb a városban, miért nem települ ide „mindenki” – kérdezhetnénk. Nincs arra példa, hogy bármilyen hosszú idő alatt is egy faj összes populációja a szabad természetből a városokba vándorolt volna. Bár napjainkra a fekete rigók többsége emberi környezetben él, még mindig megtalálhatók településeken kívüli élőhelyeiken is. Sőt, a szarkák városi térhódítása sok rigót „visszaűz” a városból a természetbe.
Hasonló a parlagi galamb is, amely Magyarországon nem él természeti környezetben, de esetünkben a faj kakukktojás. A városi- vagy házi galambként ismert madár ugyanis hazánkban nem őshonos, hanem a szirti galamb dél-európai állományából kialakult háziasított változat, amely az évezredek során visszavadult – a galambdúctól egészen a városi környezetig.
