Munkácsy mai értelemben véve nemzetközi sztár volt a maga idejében, s erre rendkívüli művészi tehetsége és személyes varázsa predesztinálta – mondta a művészt méltatva a kiállítás megnyitóján Bellák Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa. Hangsúlyozta, hogy Munkácsy az impresszionisták generációjához tartozott ugyan, ám művészetével előttük járt, s már a modern művésznemzedékeknek is követendő példa volt.
A főmuzeológus rámutatott, hogy a XX. század elején a modern művészet kulcsfogalma a “szerkezet” volt, azaz “a dolgok szerkezetét, struktúráját” kell láttatni – ekkor születik meg a kubizmus is és “más modern izmusok” -, de Munkácsy festészetében már “ott feszül egy nagyon erős formai kompozicionális szerkezet”.
Munkácsy a modern művészek számára is kiindulópontot jelentett – hangsúlyozta a főmuzeológus, emlékeztetve arra, hogy történeti festőnek készült, ám “szerencsére a mesterei és támogatói lebeszélték erről”. A művész az életképek felé fordult, “az egyszerű embereket” is festette, s “a magyar életképek festőjeként, a magyar zsánerpiktúra művészeként vált világhírűvé”.
Az első világhírű művei – a Siralomház, a Tépéscsinálók vagy az Éjszakai csavargók – magyar témájú életképek, amelyek bizonyos értelemben “egzotikumot is jelentettek a korszak párizsi művészvilágában” – mondta Bellák Gábor, megjegyezve, hogy Munkácsy volt az első professzionálisan menedzselt festőnk is, egyben a világban máig a legismertebb magyar festőművész.
