Az argentin-német összecsapás a pályán kívül már megkezdődött, és ezúttal a németek voltak azok, akik hadüzenetet küldtek az argentinoknak. A válogatott egyik legfőbb erőssége, Bastian Schweinsteiger ugyanis szokatlan és rendkívül éles támadást intézett a dél-amerikaiak ellen, és nem kímélte a “nagy” Diegót, azaz a világsztárból lett edzőt, Maradonát sem.
A német válogatott középpályása ugyanis egy interjúban felettébb indulatosan kritizálta az argentin trénert, aki szerinte teátrális szereplésével igyekszik befolyásolni a hangulatot, beleértve még a játékvezető hangulatát is.
Bírálta az argentin szurkolókat, akik – amint azt állította – önkényesen elfoglalnak egész szektorokat, csakhogy együtt legyenek, és elzavarják azokat, akiknek ténylegesen oda szólna a jegyük. Az ellenfél számára azonban a “legdrámaibb” üzenet az volt, hogy tisztátalan módszerekkel játszanak. A népszerű Schweinsteiger szerint ez történt a 2006-os németországi világbajnokság negyeddöntőjében is, ahol vereségük után tettlegesen bántalmazták a németeket. A német labdarúgó név szerint vádolta meg Maxi Rodríguezt, aki állítólag hátulról támadt rá. Mindenesetre a válogatott kitűnőségének szavait az újságok a 2006-os világbajnokságon készült felvételekkel támasztották alá, és a fotókon ténylegesen tumultuózus jelenetek, agresszív argentinok láthatók, s jól kivehető Rodríguez “támadása” is.
Mindenesetre Schweinsteiger kirohanása olyan éles volt, hogy az még a csapat vezetőit is meglepte. Joachim Löw szövetségi kapitány mindezt a rendkívüli feszültséggel és azzal magyarázta, hogy ebből fakadóan az érzelmek immár megfékezhetetlenek. Philipp Lahm csapatkapitány és Miroslav Klose – akitől szombaton gólokat várnak – védelmébe vette Schweinsteigert, utalva arra, hogy a 2006-os negyeddöntőben ők is a “szenvedő felek” között voltak.
Maradona visszaüzent, de természetével ellentétben szokatlanul higgadtan. Az argentinok edzője csupán annyit mondott, hogy Schweinsteiger szavaira a pályán adják meg a választ. Annyit azonban hozzátett, hogy a 2006-os mérkőzéssel ellentétben ezúttal a németeknek lesz okuk az elkeseredésre. Azután igazi énjére rátalálva még azt is hozzátette, hogy játékosaival már a világbajnoki kupa átvételére készül, és ő lesz az, aki a kupát utoljára fogja megcsókolni.
A pszichológiai háború döntetlenje ellenére szakértők szerint a szombati mérkőzés ténylegesen kétesélyes. A német sajtó és a csapat vezetői egyformán úgy vélekedtek, hogy a fiatal német válogatottnak rendkívül jót tett az angolok elleni győzelem, mert erősítette az ifjú tehetségek hitét és önbizalmát. Az angolok elleni diadal árnyoldaláról, Lampard meg nem adott szabályos góljáról immár senki nem beszél, és általános az egyetértés azzal kapcsolatban, hogy a válogatott képes az újabb csodára. Az argentinokat – Messivel, Tévezzel és Higuaínnal az élen – ugyanakkor senki nem becsüli le, elismerve, hogy a Maradona-legénység eddig kiválót alkotott.
Az elmúlt napok súlyos politikai megpróbáltatásai után Fokvárosban keres kikapcsolódást a háború utáni német kancellárok sorában leginkább futballrajongónak számító Angela Merkel, aki – sokak bírálatára – a kormány különgépével utazik a mérkőzésre. A kancellár állítólag szurkolótársnak meghívta az ellenzéki pártok vezetőit – vagy épp általuk kijelölt képviselőit – is, de többnyire kosarat kapott. A környezetvédő Zöldek például azt üzenték a kancellárnak, hogy ők “győzelemre, nem pedig vereségre” tesznek. Mindezzel természetesen sejteni engedték, hogy a maguk részéről a negyeddöntőn, de még inkább a döntőn kívánnak ott lenni, és három út az adófizetők pénzéből azért már túl drága lenne.
