Talán a legígéretesebb programnak a Rákosrendező pályaudvar melletti Manó Büfé adott volna otthont. Ez a kis angyalföldi kocsma arról nevezetes, hogy konkrétan sínek között kínálja olcsó söreit és sült kolbászait. Itt adott volna koncertet Rutkai Bori, de mint a büféstől megtudtuk, a szabadtéri rendezvényre a viharos idő miatt nem adták oda a felszerelést, így a buli elmaradt. A Manóhoz időben elzarándokolt több mint 15 nézőtől Boriék telefonon kértek sűrű elnézést. A helyi keménymagnak pedig zene helyett maradt a sör és a spanyol meccs.
Sokkal jobb helyzetben volt a Petőfi Csarnok, ahol szintén a szabadtérre hirdették meg a második (legalábbis Budapesten második, mert volt már Győrben, Szombathelyen és más országokban is) Thanks Jimi Fesztivált. A buli lényege, hogy mintegy húsz blues-rockzenekar követi egymást a színpadon, és az este egy bizonyos pontján bekapcsolódhat a közönség is, amennyiben hozott magával gitárt, és ismeri a C-, a G-, a D-, az A- és az E-dúr akkordot, valamint van némi ritmusérzéke. Ennyiből áll ugyanis a rocktörténelem egyik legismertebb balladája, amit Jimi Hendrix követett el annak idején, és ami egy szökött néger fegyencről szól. Címe, naná: Hey, Joe.
Fél hét körül már megemelkedett a Pecsa körül az egy főre jutó gitártokos emberek (fiatalok, idősebbek, lányok, fiúk egyaránt) száma, hétre volt ugyanis meghirdetve a nagy attrakció. Ám a vihar miatt a szabadtérről be kellett költözni a terembe, így csúszott a program is. Fél kilenc körül lépett a színpadra Póka Egon csapata, kiegészülve a fesztivál kitalálójával, – mint a magyar szervezőktől megtudtuk, „a 42 milliós Lengyelország Tátrai Tiborával” -, Leszek Cichonskival. Nyomták a „Hendrixeket” rendesen, de kis csapatunk aggódott, hogy a csúszás miatt elfogynak az amatőrök, mire felcsendül a jól ismert bevezető. Amúgy is láthatólag elijesztette a gitárosokat a viharos idő, a tavalyi fesztiválhoz képest lényegesen kevesebben szorongatták kezükben a legendás hangszert.
Képgaléria: Fotó: Horváth Balázs
Amíg a profik szólózgattak, volt időnk körülnézni a Pecsa előterében. Az udvari részben hangszerkiállítást rendeztek, ahol mindenki kipróbálhatta a legújabb gitárkölteményeket. Az egyik gitárboltos lelkesen magyarázta, hogy melyik gitárnak mi a specialitása. Akár ide is adta volna, hogy a Hey Joe-t mi is elpengessük, de erre nem vetemedtünk. Mint kiderült, épp annak a boltnak a tulajdonosával futottunk ugyanis össze, akinek az üzletében ki vannak írva a bojkottált dalok. (Amiket – közhellyé válásuk okán – nem lehet eljátszani.) Úgy rémlett, ebbe beletartozik a Hendrix-ballada is. Megtudtuk, eddig nem volt ott, de mivel a hangszerárus hétfőn több ezerszer hallotta a számot, másnap felkerül a listára.
A tömegben más ismerősökre is bukkantunk. Például efZámbó Öcsire, aki lelkesen magyarázta, mi Hendrix és a Hey Joe titka. Ezt most nem áruljuk el, de a videónkból ez is kiderül. A kocsmában már elkezdődött a spanyol meccs, amikor végre közös hangolásra invitálta a népet Cichonski. Majd rákezdett a híres dalra. A színpadon vagy húsz, alant vagy nyolcvan gitáros nyomta. Hat húrral számolva, az pont hatszáz. A lelkesedés határtalan volt annak ellenére, hogy többezernyi húrra számítottak a szervezők. Volt, aki még Póka Egont is látta mosolyogni.
Talán a harmadik budapesti fesztiválon megdőlhet legalább a 2003-as wroclawi gitárosszám, amikor 588 gitáros játszotta egyszerre a Hey Joe-t. A tett már akkor bekerült a Guinness-rekordok könyvébe, pedig idén ugyanott már több mint hétezren gitároztak együtt 30 ezer néző előtt. Az elmúlt években egyébként csatlakozott a kezdeményezéshez és Hendrix-fesztivált rendezett többek között Detroit, Chicago és New York is.
