A jógázás vérnyomáscsökkentő tulajdonsága fiatal, egészséges indiai embereken már régóta ismert, de Wolfgang Mayer-Berger és munkacsoportja arra volt kíváncsi, lehet-e idősödő, európai szívbetegek vérnyomását is mérsékelni a rehabilitációs programmal.
A tanulmányban 340 olyan férfibeteget vizsgáltak, akinek a szívroham után emelkedett vérnyomása volt, ezért két-három, különböző vérnyomáscsökkentőt szedett, ennek ellenére a vérnyomásmérő továbbra is magas értékeket mutatott. Őket vonták be a relaxációs programba, amely voltaképp a jóga egyik formája, a vinijóga volt.
A vinijóga lényege a légzés és testgyakorlatok koordinációja, főleg nők körében terjedt el népszerű relaxációs időtöltésként. A szanatóriumban azonban korosodó, elsősorban kétkezi munkával foglalkozó férfiakat tanították meg a gyakorlatokra.
Mivel azok a hagyományos jógahelyzetek szabad variációiból állnak, sokfelé használják sérülések vagy ízületi műtétek utáni rehabilitációra. Gyakran beiktatják idős emberek ellazító programjaiba is. A rehabilitáció során minden héten ötször, naponta legalább fél óráig javasolják a gyakorlatok végzését.
Volt egy másik csoport is, amelyben progresszív izomrelaxációs gyakorlatokat alkalmaztak. A kutatók véletlenszerű sorrend szerint osztották be a szívbetegeket az egyik vagy a másik csapatba.
A német munkacsoport által kezelt szívbetegek azért voltak a rehabilitációs klinikán, hogy később visszamehessenek dolgozni. A hipertónia betegségben szenvedők vérnyomása a jóga hatására 21.2 Hgmm értékkel lett alacsonyabb, míg az izomrelaxációs csoportban lévőké csak 12.6 Hgmm-el mérséklődött.
