Sobor Antal íróként, festőművészként, nyugalmazott középiskolai tanárként, valamint a Magyar Írószövetség Közép-Dunántúli Írócsoportjának vezetőjeként is kiemelkedő munkát végzett. 1956-ban szerezte meg diplomáját az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ezt követően visszatért Fehérvárra, ahol előbb általános iskolákban, majd középiskolában tanított. 1971-től 1993-as nyugdíjazásáig a Vasvári Pál Gimnázium és Szakközépiskola tanára volt, ahol tanár szerkesztőként az iskola újságját is gondozta.
Pedagógusi pályáját a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetésével ismerték el. Sobor Antal háborús tematikájú novelláival tünt fel a hatvanas évek elején, azonban nem csupán az irodalom terén igyekezett megmutatni, milyennek is látta a világot, hanem ecsetet ragadva, a festővásznon is rögzítette impresszióit. Fontosabb művei: Ég alatt kanyargó utak, Nyulak délutánja, Az utolsó nap, Heten a hídon, Füst a fák fölött.
