Várhatóan milliók követik majd figyelemmel a legnagyobb téli sporteseményt. A világcégek azonban aggódva figyelhetnek, mert a jelek szerint nem dúskálnak majd a profitban.
A legnagyobbak, a Coca-Cola, a McDonald’s vagy a Panasonic jó néhány millió dollár fejében kaptak szponzorációs helyet, és vásároltak reklámidőt, amelyért félmillió dollárt fizetnek 30 másodpercenként. Mindezért cserébe mintegy hárommilliárd emberhez való eljutást várnak, 80 országban.
A befektetés megtérülésének mérésére még egy indexet is létrehoztak, amely a Dow Jones Summer/Winter Games Index ($DJOLX) nevet viseli. A három éve jegyzett érték alapján az index nem is áll rosszul, 10,5 százalékos megtérülést mutat, szemben például a Standard & Poor’s 500-as indexével ($INX), amely a három évre vetítve 21 százalékos lejtmenetet produkált.
Jégtánc
Nagy kérdés, hogy a marketinggépezet végül kire tud beindulni. Nincs megasztárja a játékoknak – mondják a szakértők. Egy gyorskorcsolyázó vagy skateboardos, illetve egy alpesi síző nem generál nézettséget.
Úgy tűnik a felmérések őket igazolják. Az amerikaiak 44 százalékának fogalma sincs, hol tartják az idei téli olimpiát. Ráadásul, még a sport iránt fogékonyak 16 százalékát is kevésbé érdekli most az olimpia, mint a múltban.
Korábban a műkorcsolyán állt vagy bukott minden. A téli olimpiáknak mindig volt egy amerikai sztárja, üdvöskéje. Dick Button (1948, ’52), Peggy Fleming (1968), Dorothy Hamill (1976), Scott Hamilton (1984), Brian Boitano (1988) és Kristi Yamaguchi (1992).
Az igazán nagy áttörés a médiaérdeklődésben Lillehammerben történt, amikor az amerikai Brian Boitano csatázott a kanadai Brian Orserrel, majd következett a Tonya Harding-Nancy Kerrigan már valóban vérre menő párviadala. A nézettség mindkét esetben az egekig szaladt. Az említett hölgyeket az amerikai lakosság 48,5 százaléka nézte, ezzel a legmagasabb nézettséget produkálva a téli olimpia történetében, Amerikában.
A műkorcsolya az olimpia fejőstehene. A show pedig megszolgálta a bizalmat. Egyre nehezebb és nehezebb technikai elemekkel tartották fent a színvonalat a versenyzők. A korábban szenzáció számba menő háromfordulatos ugrások után, már néggyel kísérleteztek, míg 2002-ben Timothy Goebel már ott tartott, hogy három négyfordulatost mutatott be. (Mindez a bronzra volt elég.) A nézettség pedig maradt magasan, amíg egy bírói skandalum mindent megváltoztatott. (Egy francia zsűritag csalása miatt végül két aranyérmet kellett osztani, és megváltoztatták a pontozást.)
Elcsúsznak?
Az egész olimpia legnagyobb vesztese ugyanekkor a közvetítési jogokat birtokló NBC lehet. A játékok korábban tisztes nyereséget hoztak eseményről eseményre, ezért az NBC bevállalta, hogy 2003 után többet fizet a közvetítési jogokért. Mint ahogy más sem, ők sem számoltak a recesszióval. A cég az idei közvetítésért kénytelen-kelletlen kifizethetett 820 millió dollárt, szemben a 613 millió dolláros 2006-os torinói jogokkal – írta Michael Brush az MSN Money oldalán.
Az NBC hiába akarta áthárítani a magasabb költséget a hirdetőkre, azok is bajban voltak/vannak. A banki és az autóipari reklámozókat különösen sújtotta a válság. „Az NBC egyhajónyi pénzt fog bukni az olimpián” – jósolta Jeremy Mullman, az Advertising Age sportszakértője. Maga a General Electric is – amely tulajdonosa az NBC-nek – úgy számol, hogy 650-700 milliót kereshetnek a reklámokon és a tervezettnél 120-170 millióval lesz kevesebb bevételük a közvetítési jogokon. (Mindebbe nem számolták bele a 800 órányi műsor előállítási költségét sem.)
Vigaszág
Az esemény az internet újabb diadalát hozhatja. Négy évvel ezelőtt Torinóból a sugárzási jogokat birtokló NBC alig két órát sugárzott élőben online. Összesen. Az idén 400 órányi adást terveznek, önálló weboldallal, bevonva más tévétársaságokat és a Microsoft MSN-jét is. Ezenkívül a társaság elérhetővé tesz mintegy 1000 órányi felvett anyagot is. A webalapú élő közvetítés egyébként a teljes sugárzási idő felét alkotja majd, amely 835 órát tesz ki. (Több, mint az elmúlt két olimpia összes közvetítési ideje.)
És persze nyerhet Vancouver is. A kanadai város abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem egy felkapott célpont, így jobban elviselheti a tömeget, és megmutathatja magát a világnak. A PricewaterhouseCoopers elemzése szerint a 2003-2008-as időszakban 22 ezer új munkahelyet teremtett a rendezvény előkészítése, továbbá mintegy 800 millió dollárral járult hozzá az állam, Brit Kolumbia GDP-jéhez, és további 170 millióval Kanadáéhoz.