Hajsza a föld alatt
Elvileg újszerű, hogy egy metrószerelvényt rabolnak a terroristák. Mondom: elvileg. Hiszen Tony Scott rendező John Godey könyvét harmadikként adaptálta. Egy 1998-as tévéfilm mellett elsőre – és a leghívebben – Joseph Sargent igazgatta filmre (Walter Matthauval és Robert Shaw-val a főszerepben), de hát ezt a mai nézőnek nem kell tudni. Lényeg a lényeg: néhány állig felfegyverzett bandita túszokat szed a metrón, és hatalmas váltságdíjat követel, a rendőrök azt hiszik, amatőrökkel akad dolguk, hiszen a gengszterek saját maguk sétáltak be a csapdába: az alagútba. De nem, a metrórablók vezetője, Ryder (John Travolta) nagyon is tudja, mit akar. Tervének minden eleme pontosan illeszkedik, ő maga ravasz és kegyetlen. A közlekedési vállalat egyik alkalmazottját, Walter Garbert (Denzel Washington) szemeli ki magának, csak vele hajlandó tárgyalni. Ám az alkunak nincs sok értelme.
Filmelőzetes
A gyors tempójú akciójelenetek halmozásában jeleskedő Scott nem tud érvényesülni egy olyan filmben, ahol a főhősök közötti dialógusokban születne meg és harapózna el a feszültség. Jól, átgondoltan kidolgozott forgatókönyv híján – ez a jobb napokat látott Brian Helgeland hibája – Washington hozza a tőle megszokott szimpatikus átlagemberhős-figurát, Travolta meg az okos, de kegyetlen gazfickó alakját (utóbbi jóval gyöngébben).
A végeredmény egy Scotthoz képest erősen fékezett látványvilágú közepes thriller, aminek azok a legerősebb pillanatai, amikor az álhíradós képektől pánik lesz úrrá New Yorkon – a tragikus és valós szeptember 11-i eseményeket idézve.
Hajsza a föld alatt
színes, feliratos, amerikai–angol krimi, 106 perc, 2009, rendező: Tony Scott, szereplők: Denzel Washington, John Travolta, Luis Guzmán, Victor Gojcaj, John Turturro, James Gandolfini, Michael Rispoli, Ramon Rodriguez, forgalmazó: InterCom Nemzetközi Kulturális Szolgáltató Zrt.,
honlap
Két szerető
A karizmatikus, ámde problémás Leonard (Joaquin Phoenix) egy szerelmi csalódást és (egy jeges tengeri) öngyilkossági kísérletet követően visszatér a családi fészekbe. Miközben szülei aggódó tekintetének kereszttüzében próbálja összeszedni magát, két nővel is megismerkedik: Sandra egy üzletember bájos és odaadó lánya, aki azon igyekszik, hogy megvásárolja családjának vegytisztító vállalkozását. A lépcsőházban pedig összefut Michelle-lel: a gyönyörű és rejtélyes szomszéd lány alaposan felkavarja a férfi körüli állóvizet. A férfinak döntenie kell, hogy a vágy sürgető erejére, vagy a nyugalmat hozó szeretet szavára hallgasson. Eközben a háttérben ott lappang a veszély, hogy visszazuhan a szakadékba, amely korábban kis híján a vesztét okozta.
Filmelőzetes
James Gray ravasz rendező, a Két szerető című filmjének egzisztencialista manírjait, sötét tónusú képeit, nyomasztó zenéit sokan annak tudják be, hogy akar valamit mondani – a működő (boldog) párkapcsolat reménytelenségét és lehetetlenségét –, holott nem, csak ügyesen és jól adagolja a közhelyeket. A franciák imádják Grayt a „franciás hangulatú, film noiros” tragédiáért (három Arany Pálma-jelöléssel hívták rá fel a figyelmet Cannes-ban), és ha nem figyelünk oda, minket is könnyen magával ragad ennek a filmjének a szomorúsága. Mert tagadhatatlan: hatással bír.
Kicsit megpiszkálva azonban kilátszik a lóláb, (kis képzavarral élve) a modorosított dráma. Persze a színészek elbánnak ezekkel a szerepekkel is, de mi őszintén reméljük, hogy a korábbi bejelentésével ellentétben Phoenix nem ezzel a mozival akar hátat fordítani a filmezésnek. Mert búcsúnak kissé karcsú.
Két szerető
színes, feliratos, amerikai, romantikus dráma, 110 perc, 2008, rendező: James Gray, szereplők: Joaquin Phoenix, Gwyneth Paltrow, Vinessa Shaw, Moni Moshonov, Isabella Rossellini, forgalmazó: Budapest Film,
honlap
Kiságyúk
Tomas Villum Jensen vígjátéka az elszalasztott lehetőség filmje. Az alapötlet, miszerint a bugris közember pocsék ízlése és az értelmiségi filmes elvont művészkedése mire megy egymással (semmire, illetve borzalmas végeredményre), egy remek, szarkasztikus szatíra lehetőségét hordozta. De ez a Jensen nem az a Jensen (a nagyszerű Ádám almáit jegyző Anders Thomas Jensennel csupán névrokonságban állnak). Így az agresszív munkásember és a lilaködös művészember párharca és a megszülető közös produkciója (egy film) nem hagy olyan mély nyomot a nézőben – mint amit hagyhatott volna.
Filmelőzetes
A dühkitörései miatt kezelés alatt álló és a gyermekeitől eltiltott Tonny kap még egy esélyt, hogy rendezhesse az életét. Miután megígéri, hogy megváltozik, néhány órát a gyerekeivel tölthet. Tonny moziba viszi őket, ahol a legújabb Harry Potter-mozi helyett csak egy új művészfilmre kapnak jegyet. A teremben kellemetlen meglepetés éri őket: ellentétben a plakát csalogató ígéretével, – a golfkocsival rohangáló, nárcisztikus hajlamú rendező – Claus Volter (Nikolaj Lie Kaas) filmje nehezen nevezhető remekműnek… (E legutóbbi alkotását hiába magasztalta egekig a kritika, a pénztáraknál csúfosan megbukott, látták vagy húszan.) Miután dühében szétveri a mozit, mert nem adják vissza a pénzét, Tonny elhatározza, hogy a rendezőtől kér kárpótlást. A kamionos bajuszú, idegbeteg elvált melós a számonkérése során a rendező hibájából megsérül, és ezzel paradox módon nyertes helyzetbe kerül: a vaskos kártérítésről lemondva ugyanis eléri, hogy ő lehessen Volter következő filmjének társrendezője és társ-forgatókönyvírója.
A nem túl épületes párbeszédek és cselekményvezetés ellenére itt is kiviláglik, hogy Thomsen és Kaas a mai dán film két alappillére, a kiváló színészek kiváló teljesítményének köszönhető, hogy el tudjuk felejteni a kidolgozatlanságot, az elnagyolt mellékszereplőket – az egész elpuskázott lehetőséget.
Kiságyúk
színes, feliratos, dán vígjáték, 90 perc, 2006, rendező: Tomas Villum Jensen, szereplők: Ulrich Thomsen, Nikolaj Lie Kaas, Mille Dinesen, Line Kruse, Kristian Halke, Nicolaj Kopernikus, Jakob Cedergren, Lars Brygmann, forgalmazó: Grant Film Kft.,
honlap
