„Nincs elég uszoda, és csak hétvégén lehet edzést tartani, mert hétköznap a közönségnek van fenntartva” – jellemezte az FN-nek Eelco Uri, az új-zélandi vízilabda szakági igazgatója az ottani vízilabda helyzetét. (Ugyanez a helyzet Angliában is, ahol az uszoda az önkormányzat tulajdonában van, és ő dönt az uszoda használatának beosztásairól – szerző) „Ráadásul a játékosoknak saját zsebből kell fizetniük, ha részt akarnak venni bármilyen világversenyen, ugyanis a szövetségnek nincs pénze a sportolók utaztatására” – tette hozzá. Azért, hogy a római világbajnokságon ott lehettek és játszhattak, fejenként körülbelül 1000-1500 dollárba került.
Eelco Uri (fotó: Farkas Cintia/FN)
A holland származású szakember – aki korábban az angol férfi válogatott szövetségi kapitánya volt – két éve azon dolgozik, hogy az eddigiekhez képest professzionálisabb szintre emeljék az új-zélandi vízilabdát, s a játékosoknak ne kerüljön pénzbe a világversenyeken való részvétel. Bár az új-zélandi női pólósok világversenyeken elért eddigi legjobb eredménye a 12. hely volt, a római világbajnokságon produkált komoly eredményük (az olimpiai bajnok holland csapat ellen 2 góllal is vezettek, ám végül 8:7-re kikaptak – szerző) azonban azt mutatja: bárkivel képesek jó meccset játszani.
Eelco Uri szerint az utóbbi 9 évben a magyar férfi vízilabda-válogatott a nagy eseményeken, a fontos pillanatokban (azaz az olimpiákon) mindig jól teljesített. „Ez pedig nem könnyű, akkor sem, amikor jó a csapat” – véli az új-zélandi szakági igazgató.
