Nem kell ahhoz több méter mélyre menni, hogy veszélyes tengeri állatokkal találjuk szembe magunkat. Akár a sekély vízben, akár a partszéli kövek között vagy a homokban is leselkedhet ránk veszély. Míg egyes veszedelmes tengeri élőlények a homokba bújva álcázzák magukat, addig mások a bennük rejlő veszélyt színes, látványos kinézetükkel leplezik. Mindenesetre ne fogdossunk semmit a vízben (ez amúgy búváralapszabály!), ha viszont megtörténik a baj, a meleg víz és az ecetes borogatás rendszerint beválik.
Ecet, lime vagy vizelet
Míg tavaly az olasz tengerparton (a Tirrén-tenger és a Ligur-tenger strandjain) szaporodtak el, addig idén Spanyolország déli partjainál kell számolni fokozott medúzaveszéllyel az úgynevezett hólyagmedúza megjelenése miatt. A medúzacsípés után heves, égő fájdalmat érzünk, a bőrünk azonnal bevörösödik, begyullad, a csípés körül pedig apró hólyagok, duzzanatok jelennek meg. Emellett a csípés rossz közérzetet (fejfájást, szédülést, izzadást, hányingert, hasmenést, izomgörcsöt, végtagfájdalmat, rendszertelen pulzust) okoz, sőt akár a darázscsípéshez hasonlóan allergiás reakciókat is kiválthat.
Ha medúzacsípés áldozatává válunk, azonnal jöjjünk ki a vízből, keressünk egy biztonságos helyet, mossuk le a sebet tengervízzel (ne friss vízzel!), majd öntsünk rá ecetet (vagy tegyünk rá ecetes borogatást kb. fél órára), az ugyanis hatástalanítja a méreganyagot. Ecet helyett a hideg borogatás, a paradicsommal vagy homokkal való bedörzsölés is segíthet. Sőt nyers húst, szódabikarnát, citrom vagy lime juice-t is tehetünk a sebre – ezek ugyanis egyaránt enyhítik a fájdalmat, és csökkentik a gyulladást. A szájhagyomány szerint elég csupán a gyulladt bőrre vizelni, ám ez nem minden medúzacsípésre hatásos – figyelmeztetnek a szakemberek. A szörf-, búvár- vagy Lycra-ruha viselése jó védelmet nyújthat a karunknak, lábunknak és a nyakunknak, míg a lábfejünket békatalppal vagy úszócipővel védhetjük.
Jól jön a korallcipő
Nemcsak a sziklás tengerparton mezítláb sétáló fürdőzők léphetnek bele, hanem akár a légzőpipával búvárkodók is könnyen tengeri sünbe tenyerelhetnek. Ennek az élőlénynek a hosszú, éles tüskéi fájdalmas sebet okoznak, sőt a tüskék legtöbbször beletörnek a bőrbe, ez pedig komoly gyulladás kialakulásához vezethet. A tengeri sünök közül a virágos tengeri sün a legveszélyebb: mérgét a tüskéit elfedő, virágkehely kinézetű fogókarocskákkal bocsátja ki, a csípése pedig nagyon fájdalmas, mellékhatásként akár légzési nehézség is felléphet.
Amennyiben tengeri sünbe lépünk, a bőrbe hatolt tüskék eltávolítására alkalmazzunk ecetes áztatást, vagy mártsuk forró vízbe a sérült testrészünket, így hatástalaníthatjuk a sün mérgét. A tüskét azonban ne próbáljuk kiszedni, ez nemcsak nagyon fájdalmas művelet, hanem felesleges is, ugyanis a rendszeres napi ecetes áztatástól maguktól is kiesnek. Ha azonban betokosodtak, a sérülés pedig begyullad, akkor mindenképpen forduljunk orvoshoz, aki eltávolítja a tüskéket. Legközelebb pedig óvatosabban, körültekintőbben gázoljunk a sekély vízbe, vagy pedig viseljünk műanyag cipőt vagy úgynevezett korallcipőt a sziklás parton való sétához.
Mindent a szemnek
Sokan akváriumban tartják a szépsége miatt (a Tök alsó című vígjátékban Rob Schneider véletlenül egy turmixgépbe tette), és a búvárok is csak távolról csodálják a területét és kicsinyeit halálosan védő tűzhalat (vagy másnéven pulykahalat, oroszlánhalat). A csíkozott testű, élénk színű hal tollszerű úszói ugyanis méregmirigyekkel teli töviseket rejtenek. A látványos tengeri élőny azonban csak védekezésre használja a mérgét. Legjobb, ha csupán tisztes távolságból szemléljük őket a tengerben, ne próbáljuk megfogni, megérinteni őket. Ám ha véletlenül a tüskéi a kezünkbe vagy a lábunkba fúródnának, akkor körülbelül 20-30 percig forró víz (olyan forró, amilyet csak kibírunk, kb. 45 Celsius-fokos) alá tartva semlegesíthetjük a mérget. Forró víz helyett hajszárítót is „bevethetünk” gyorskezelésként. A tűzhal mérge a heves fájdalmon kívül nemcsak felduzzasztja a sérült bőrt, hanem egyeseknél allergiás reakciókat is kiválthat.
A krokodilvadász gyilkosa
2006 őszén egy tüskés rája lett az ausztrál krokodilvadász végzete. Steve Irwin, a világhírű állatvédő éppen egy vízalatti dokumentumfilmet forgatott, amikor egy tüskés rája mellkason csapta éles és hegyes farokcsápjával. A 44 éves természetvédő azonnal belehalt sérülésébe. Az állat a nevét a farka végén található borotvaéles tüskéiről kapta: a tüskék gyilkos mérget tartalmaznak, ezeket – az amúgy békésnek tartott élőlény – akkor használja, ha veszélyben érzi magát. A krokodilvadász gyilkosa amúgy egy hatalmas példány volt, a faroktüskéje elérte a 30 centimétert.
Gyanútlan strandolóként könnyen rájára léphetünk, ugyanis előszeretettel bújik meg a homokban. Ilyen balesetkor az állat a farkával hátracsap, és tüskéjével fájdalmas, de nem halálos (Irwin esetében ráadásul a mellkasba fúródott a tüskés rája mérges nyila) sérülést okoz. A tüske által okozott seb rendszerint erősen vérzik, emellett hányinger, légzési nehézség, szédülés is felléphet. Akárcsak a medúza vagy a tűzhal esetében, a rája mérgét is a hővel semlegesíthetjük, ezért a sérült testrészünket mártsuk minimum fél órára forró vízbe. Érdemes orvost is felkeresni, hogy kitisztítsa a sebet, és eltávolítsa a bennmaradt tüskedarabokat.
Ha támad az álcázás nagymestere
Szinte láthatatlan, mozdulatlan, beleolvad a tenger korallszirtjeibe és szikláiba, ám tüskéi komoly méreganyagot rejtenek magukban – ez a tengeri élőlény nem más, mint a kőhal. Ha hozzáérünk a testét borító tüskékhez, vagy belelépünk, akkor a heves fájdalom és feldagadás mellett izomgyengeség, sőt bénulás is felléphet. Míg a fájdalom egy nap után elmúlik, addig a duzzanat csak hosszabb idő után szívódik fel. A sérült és feldagadt testrészt azonnal mártsuk forró vízbe, vegyünk be fájdalomcsillapítót, majd forduljunk orvoshoz, aki röntgennel fel tudja térképezni az esetlegesen bennmaradt tüskedarabokat.
