A kilencvenes évek elején a fesztivál volt az első kapu Magyarországon, amely
nyitott a környező országok kisebbségi kultúrája felé.
Az első három fesztivál
eredeti céljainak megfelelően az évszázadok óta az anyanemzettől elszigetelten
élő magyarság sorsára irányította a hazai szakemberek, politikusok és a
közvélemény figyelmét.
A szervezők elsősorban arra szerették volna felhívni a
figyelmet, hogy kik a csángók, hol élnek és hogy hogyan, milyen körülmények
között próbálják megőrizni magyarságukat.
