„Már másként néznek ránk” – interjú Bodrics Rudolf bárzenésszel

Muszáj volt zenésznek lenned? Volt-e más választásod?

Igazából más választásom nem volt. Zenészcsaládba születtem, apu és anyu részéről is zenészfelmenőim vannak hetedíziglen. Gyerekkorom óta tanulom a zenét, benne élek, ebből élek. Apukám szintén tánczenész volt, de ő kicsit univerzálisabb, mint én, mivel én csak zongorán játszom, ő pedig három-négy hangszeren is tudott. Hegedűn, gitáron és nagybőgőn volt neki kiemelt „A” kategóriás OSZK-vizsgája. (Az Országos Szórakoztatózenei Központ vizsgáztatta és négy kategóriába sorolta a zenészeket – ezek közül az „A” a legmagasabb – a szerk.)

Hogy éltek a muzsikus cigányok a Kádár-rendszerben, és hogy élnek most?

Óriási különbség van a régi és a mostani rendszer között. Régen volt egy bizonyos biztonság. Akkor a zenész január 1-jétől december 31-ig szerződést kötött az OSZK-val, és az OSZK kiközvetítette valamelyik vendéglátó-ipari vállalat üzletébe, szállodájába, ahol azután muzsikált, tehát volt biztos munkahelye.

(Fotó: Gáti András)

Akkor fizetést meg jattot is kaptak a zenészek.

Hogyne. Régebben a fizetés úgymond elhanyagolható volt – nem volt rossz az sem –, de igazából jó jattok voltak. Ma már megfordult az arány, nagyon kevés a jatt. A rendszerváltással egyre szűkült a dolog. Ha végigmentél valamikor a körúton, 82-ben, 83-ban vagy 84-ben, volt vagy húsz élőzenés hely. Ha ma végigmész a körúton, megmondom neked őszintén, egyet sem tudok. A városban is nagyon kevés van, a bárok kihalófélben vannak. Az igazi régi bárhangulat – amit a bárzenészek teremtettek –, a mai világban, lehet azt mondani, megszűnt.

Miben különböznek a mai vendégek a 20 évvel ezelőttiektől?

Teljesen mások. A régiek örömmel jöttek, és voltak nótáik. Ez a lényeg – van nóta, tud mit kérni. Azután van ugye a fiatalabb generáció, a 20-25 évesek, akiknek igazából fogalmuk sincs, mi az, amikor például egy Máté Péter-dalt elénekelek, vagy egy régi sanzont.

Azért fogékonyak?

Én azt mondom, fogékonyak, mert a világ egyik legmulatósabb népe a magyar. Bár ezt valahogy az utóbbi időben az amerikanizálódás kiölte belőlünk, de azért ez benne van az emberekben. Van, aki bejön, és azt mondja: ez nekem tetszik, iszik egy-két italt, és akkor, ha legközelebb jön, tudja, melyik volt az a dal, ami tetszett neki, és még lehet, hogy kéri is. Ez azért benne van, hála a jó istennek.

A szakma nívója hogyan változott?

Régen azt kérdezték: maga kisfiam, milyen kategóriás. Aha, „B”, nem jó, nekem „A” kell – így regisztrálták a zenészeket. Ma pedig úgy regisztrálják, hogy mennyit kérsz.

Azért a zenésznek szerintem legyen háttere, amire azt mondhatja, hogy zenész. Ma megveszik a kütyüket száz-kétszázezer forintért, már bele van építve a világon minden, csak rá kell énekelni, és kamuból elkezdenek zongorázni. Ezek a zenei bűnözők. Már láttam olyat is, hogy a pali tátogott, nem csak zongorázott kamuból – az meg már milyen! 80-100 ember szórakozott, úgy leplaybackelte a csávó, hogy elájultam.

Régen igenis fel kellett kötni a gatyát. Amikor fiatalember voltam, jöttek hozzám a kérések, a Kék rapszódiától kezdve minden. Azt mondták: uram, ezt el kéne játszani, honorálni fogom. Így tanultam meg fejből olyan 2500-3000 dalt. Egyedülálló, tudom… Hat nyelven énekelek, négy nyelven beszélek, magyarul, cigányul, németül, oroszul – dolgoztam másfél évig egy orosz bárban is.

(Fotó: Gáti András)

A tehetséges roma zenész gyerekek hogy érvényesülnek? Mit csinálnak?

Semmit. Otthon vannak. Nagyon-nagyon nehéz a fiataloknak. A zenésztársadalom igazából nagyon meg van kötve. A vendéglátós zenészeknek úgymond megszűnt a szárazföldi munka lehetősége. Csak hajón tudnak dolgozni. A zenésztársadalom 70 százaléka külföldre jár és hajóra. 3 hónaptól 6 hónapos szerződéseket kapnak luxushajókra, általában szalonzenekarokban, kombinált zenekarokban játszanak, hegedű, bőgő, gitár, zongora felállásban. Hat hónap alatt valamennyit félre tudnak tenni – annyit nem, hogy kihúzzanak még egy fél évet itthon. Ha valaki egyedülálló, akkor abszolút jó neki, aki családos, kevesebbet tud megtakarítani, de akkor is be tudja fizetni a sárga csekkeket.

Aki itthon dolgozik, hogy él?

Őszinte vagyok, most nehezen. Beszélhetünk saját magamról is, de én még az mondhatom, tartom magam, 20-22 éve muzsikálok ebben a szakmában, dolgozom, és kialakult vendégköröm, ismeretségi köröm van. Nekünk is vannak hullámvölgyeink, van például a nyár, ami nagyon jó, akkor inkább az esküvők, a szabadtéri bulik mennek. Azután jön a tél, a nagyon kemény tél, ahol a régi vágású emberek és helyek tartják el az élő zenét. Azért a jövedelmünk nagy része a haknizásból származik.

Veszprém, Tatárszentgyörgy

Értek téged atrocitások azért, mert roma vagy?

Még hála a jó istennek nem. Nem emlékszem rá, hogy valaki esetleg megsértett volna. Lehet, hogy a szakmám miatt nem, engem azért megbecsülnek. Ha kimegyek az utcára, belém köthetnek ugyan, de ez nem ajánlatos, mert 130 kiló vagyok, és nagyon tudok… zongorázni.

Az utóbbi időben sem?

Nem. De nekem ugyanúgy fáj, mint azoknak a cigányoknak, akiket sajnos a napokban egyre kegyetlenebb módon… Szóval nem is tudom, mit mondjak, azért az borzasztó, ami most itt folyik, most már sorozatban. Gondolom, szeretnéd hallani, mit szólok ahhoz, ami Veszprémben történt. Mire vagy kíváncsi, kérdezz!

A véleményedre is kíváncsi vagyok, meg arra is, hogy érzel-e a romák ellen irányuló hangulatot.

Nemcsak én, de a roma művésztársadalom is kivétel nélkül elhatárolódik azoktól az emberektől, akik ezt a szörnyűséget Veszprémben tették, és ha kérdezed, hogy nekem mi a véleményem erről, akkor nekem egyetlenegy véleményem van: van jó ember, meg van rossz ember, köztes nincsen. Ez a tett nem vonatkozik az egész cigány társadalomra. Mindenféleképpen bízom abban, hogy az idő a magyarok és a cigányok közeledését segíti, mert ez már tovább így nem mehet.

A móri mészárosról sem általánosított senki az egész magyar társadalomra.

Így van. A tatárszentgyörgyi esetről sem tudjuk, ki az elkövető, teljesen mindegy, hogy magyar vagy cigány volt; az a baj, ha általánosítanak.

A zenész pszichiáter is. Látja mindenkinek a tekintetét…

A jó zenész igen.

Igen, a jó zenész. Hogy néz ki most Magyarország a jó zenész tekintetével? Amikor a zongora mögött ülsz, mit látsz?

Azt látom, azt érzem, hogy félnek a cigányok, félnek a nép haragjától, és ez sajnos a vendéglátóra is kihat. Mert félnek kimozdulni is. Ha ülök egy helyiségben, és bejön egy roma, a fogadtatása nem olyan. Érted miről beszélek? Húzzák az emberek a szájukat. Ezt kellene most már kinőni.

Az életüket féltik a cigányok?

Az életüket féltik, mert félnek a bosszútól, hogy megtámadják őket az utcán. Amerikában volt ez a borzalmas rasszista szemlélet mindkét oldalról, Dél-Afrikában is, nagyon szeretném, ha itt még a csírájában elfojtanánk.

Igenis fórumokat kellene csinálni ahhoz, hogy a cigányokat megértsék. A cigányok be tudjanak mutatkozni a magyar társadalomnak, mert nagyon kellemetlen ilyet mondani, de a magyarok nem tudnak rólunk semmit, szinte semmit. Jelen pillanatban állítólag 800 ezer cigány él Magyarországon. És hát 800 ezer cigány nem lehet mind bűnöző. Ennek csak egy pici töredéke az. Bár tudom nagyon jól, hogy a magyar bűnözök és a cigány bűnözők között az arány nagyobb egy picit a cigányok javára.

Milyen fórumokon kéne bemutatni a cigányságot?

Mindenféle médialehetőséget meg kell ragadni. Beszélgetős műsorok kellenének, és olyan emberek, aki már letettek valamit az asztalra. Például két hete, a veszprémi gyilkosság után a Parlament előtt volt egy gyűlés (a Magyar Hírlap védelmében tüntettek – a szerk.), és azt gyönyörű dolognak tartottam, hogy felszólaltak a jobboldali emberek mellett olyan köztiszteletben álló cigány vezetők, akik igenis kikérték maguknak azt, hogy általánosítanak a magyarok. Nekem nagyon jól esett, amikor a tömeg egyszerre tapsolt, a Raduly beszéde után (Raduly József Magyar Örökség díjas művész, a Művészeti, Oktatási, Kulturális, Közéleti Alapítvány elnöke – a szerk.). Elmondta, hogy mi csak dolgozunk, szeretnénk élni, ezer éve itt élünk ebben a hazában, és félünk. És mondhatnám, hogy az egész tér egyszerre tapsolt, pedig a Magyar Gárda is ott volt. Az értelmesebbje tudja, hogy köztünk is van jó meg rossz is. De ezt tudatosítani kell. Lehet, hogy mesterségesen szítják a cigány–magyar gyűlöletet?

Nekem például van egy magyar gárdista haverom is, képzeld el. Játszottam egy helyiségben, és egyetlenegy asztaltársaság volt, romák. Muzsikáltam, a romák ki, és bejött egy gárdista csávó, mondom, ezt nem hiszem el! És állt a pultnál, talpig egyenruhában, és azt mondta: muzsikálnátok nekem? Ránk olyan nevetés jött, azt hittük, ezt csak álmodjuk. Álldogált a pali, mondta, igyatok valamit, és Máté Pétereket kért, ha hiszed, ha nem. És akkor ő kezdte el mondani nekem, hogy nem ellenetek vagyunk, mi tudjuk azt, hogy van jó meg rossz… Ez is nagyon jó érzés volt. E-mail címet is cseréltünk, bár azóta nem tartjuk a kapcsolatot.

(Fotó: Gáti András))

A zene lehet kapocs a jobb megértéshez?

Igen, lehet szerintem kapocs is. A zene olyan erő, amely megbékélést, szeretetet, vidámságot, tud adni. Attól függ, hogyan tálalják és hogyan fogadják. Ha ide bejön egy idegen ember, és látom, hogy tetszik a zeném, akkor én már úgy kezdek muzsikálni. Jobb szívvel, érzéssel, odaadással muzsikálok.

Tanulni, tanulni, tanulni

Van egy társadalmi vita, leegyszerűsítve az, hogy a romák sok segélyt kapnak, és munkához kellene kötni a segélyt. Erről mit gondolsz, és mit gondolnak a környezetedben?

Van igazad, és azt mondom, hogy ezt máshogy igazából nem lehet megoldani, szabályozni, csak úgy, hogyha a segélyeket tényleg munkához kötnék. Magyarul köteleznék az embereket, mint régen, amikor a közveszélyes munkakerülőket elvitte a rendőrség. Tudom, ezt nem ilyen könnyű szabályozni a mai világban, de valami hasonló dolgot kellene csinálni.

Millió-egy példát látok meg hallok, hogy a cigányokat nem veszik fel. Addig, amíg telefonon egyeztetnek, oké minden, meglátják, és azt mondják, kész, betelt az állás. Ezen is változtatni kell, de az a cigány, aki valamiféle segélyt kap, kellene, hogy valamiféle munkát végezzen.

Nagyon sokan törik a fejüket, hogy mi lenne az a dolog, amivel a cigányságot végre egy kicsit feljebb tudnák hozni. Szerintem semmi más, mint az oktatás. Az oktatás kötelezővé tétele. Ne lehessen az, hogy az a cigánygyerek 10-12 éves, és még nem tud írni, olvasni. Mert ha fiatalon nem tud beilleszkedni a társadalomba, akkor már később nem is fog. Tehát a munkában és az oktatásban látom a kiutat.

Munka szempontjából a Kádár-rendszer jobb volt, amikor sok roma segédmunkát végzett?

Persze. Képzeld el, felült a fekete vonatra, eljött, ledolgozta az öt-hat napját, aztán hazament két napra, kipihente magát, és megint jött. A legmegbízhatóbb réteg a munkás cigányok. Igenis dolgoztak, és hidd el, dolgoznának, ha lenne mit! Csak ugye az elmaradott részeken nincs munka.

És ők is elégedettek voltak a sorsukkal?

Persze. Nem volt semmi baj. Az a cigány, aki a szakmáját csinálja, nagyon tud dolgozni.

Érzed azt, hogy felelősséged van, mert Te vagy a jó ellenpélda?

Én ellenpélda vagyok. Ez semmi másnak nem köszönhető, csak az iskolának meg a gyökereknek. Ezért kérem minden magyar honfitársamat, hogy ne ítélkezzenek ellenünk, mi szeretünk itt élni, szeretnénk békében élni, és ezt jómagam és több százezer cigány nevében mondom.