A kérdéskör elismert tekintélye a pekingi olimpia kapcsán a doppinghelyzetet értékelve az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy a kontroll visszaszorítja a hagyományos doppingolást, s a pekingi olimpián lebukottak, akik alapvetően szteroidokkal éltek, olyan anyag használata miatt vesztettek rajta, ami ismert és már hosszú ideje jól kimutatható.
“Él ugyanakkor a gyanú, hogy kiterjedten használnak növekedési hormont, amit viszont még mindig nem tudnak százszázalékosan kimutatni, csakúgy, mint az úgynevezett növekedési faktorokat, ilyen például az IGF is, mert annyira testazonosak, és annyira sejtszinten hatnak. Ez már tulajdonképpen géndoppingnak is minősíthető” – mondta, hozzátéve, hogy összességében azonban a pekingi doppingellenőrzés mindenképpen sikeres volt, akkor is, ha a világnak csalódást okozott.
Nem kell a hisztériakeltés
“Az persze nem igaz, hogy mindenki doppingol, én inkább azt gondolom, hogy az igazság valahol középen van. Az olimpiai sportágak többségében értelmetlen is a dopping, miközben a teljesítménysportokban nem lehet kizárni, hogy jelen van a tiltott teljesítményfokozók igénybevétele.”
Frenkl (jobbról a második) az edzői konferencián (MTI)
A közbevetésre, hogy mit gondol az úszósport világcsúcsesőt produkáló pekingi szerepléséről, a professzor így válaszolt: “Valóban az egész úszómezőny javult két-három másodpercet, ami fantasztikus, tehát vagy az egész mezőny használ bizonyos eljárásokat, vagy az ugrásszerű fejlődés mögött az edzésmódszerek fejlődése áll, és hát lehet, hogy van valami ebben a csodaruhában. Na és ott van a formaidőzítés is, valahogy ez náluk bejött.”
Ami a helyzet egészét illeti, Frenkl Róbert szerint nem lehet lebecsülni a doppingproblémát, de nem szabad túlbecsülni sem. Egyszersmind a vadhajtásokra is fel kell figyelni: “Peking erről szólt. Adott körülmények között kialakult egy egyensúlyi állapot, és úgy néz ki, kicsit vissza kéne venni az ellenőrzésekből, a szúrópróbákból, ami a WADA, a doppingellenes világügynökség találmánya. Ez egy ponton túl már vegzálásnak számít, zaklatásnak és igazságtalannak, mert ugye az európai országokban könnyebb utolérni az embereket, mint Ázsiában. A whereabout-előírás, vagyis a holléti szabály is egy ponton túl igazságtalan. Nem azt mondom, hogy le kell állni a szúrópróbával, kell az ellenőrzés, de nem kell túlhajtani. Doppingellenőrzés kell, nem doppinghisztéria. Nem szabad abból kiindulni, hogy mindenki doppingol, tehát mindenkit sokszor kell ellenőrizni, mivel a világot nem a dopping érdekli, hanem a sport.”
Sportágspecifikus vizsgálatok
A megoldás a professzor szerint az, hogy célzottabban végezze munkáját a WADA, amelynek a sportági sajátosságokra is alaposabban kellene ügyelnie: “Azokat a szereket kell ellenőrizni, ezek sportáganként is változnak, amelyeket használhatnak, és a doppingérzékeny sportágakra kell koncentrálni, a teljesítménysportokra, és azt kéne mérlegelni, abba az irányba menni, hogy bizonyos megengedett adagok legyenek. Vagyis amit a koffeinnel egyszer már megéltünk, hogy bizonyos szintig fogyasztható volt. Tehát bizonyos sportágakban bizonyos szerek bizonyos adagban való alkalmazását, ha ezt jól lehet követni, akkor engedélyezzék. Már csak azért is, mert a rendszert abba az irányba kéne fejleszteni, hogy speciális sportági szabályok legyenek, ne mindenkit egységesen ellenőrizzenek, hanem a sportági sajátosságok jobb figyelembe vételével.”
További anomáliaként említette, hogy a doppingvétség fogalma sem egyértelmű. “Az csak az egyik dolog, hogy a vizeletből, vérből kimutatják a tiltott szer használatát. Ugyanis sok más eset is tilalmat von maga után. Például ha valakit háromszor nem találnak a megadott helyen, vagy ha fizikai manipulációt követ el, tehát önt, nos több lebukás volt ilyen problémák miatt. Úgy néz ki, ezért is vezeti be a WADA január elsejétől a nagyon is kétséges újítást: a vádalku fogalmát, gyakorlatilag a besúgás intézményét. Merthogy többre mennek ezzel, mint a laborral, a rendőri módszerekkel – ez életveszélyes. Azért is, mert manapság már az olimpia is profi sportesemény egyértelműen. Az Európai Unió jogászai most már nagyon vizsgálják azt, hogy arányosak-e a dopping miatti büntetések, a cselekmény nagyon érdekes jogi kérdés. Úgy fest, az egész téma nem orvosi, hanem jogi irányban fejlődik tovább: hogy tudniillik el lehet-e tiltani valakit kenyérkereső foglalkozásától dopping miatt…
A magyar doppinghelyzet Frenkl Róbert szerint azt mutatja, hogy nem különbözünk a világtól. “Ahogy nem volt német, francia, angol, amerikai pozitív eset, úgy nem volt magyar sem az olimpián. Ez azt jelenti: mindazokat tudjuk, amiket a fejlett országok, nem léptük át azt a határt, ami nem léphető át.”
