Aki tíz évvel ezelőtt elsétált a Büki Gyógyfürdő előtt, a parkolóban túlnyomórészt német rendszámú autókat láthatott, mellettük néhány osztrák és magyar vendég gépkocsijával. „Manapság azonban az osztrák oldalon működő fürdőknél számlálhatják a magyar rendszámokat, Bükön már nem kell megküzdeni a parkolóhelyekért” – érzékelteti Pócza Csaba, a büki önkormányzat idegenforgalmi és településfejlesztési bizottságának tagja, mennyire megváltozott a látogatók száma és összetétele.
Pedig Bükfürdő a Széchenyi Terv keretében kapott támogatásnak köszönhetően alaposan megújult 2001 és 2003 között, amikor a régi, szocreál építmény külsőségeiben felzárkózott az Európában megszokott színvonalhoz. Azok a németek viszont, akik régebben több száz kilométert autóztak a gyógyvíz kedvéért, mára kiöregedtek a nagy utazásokból. A fiatalok pedig nem jönnek. A közelben élő magyaroknak, osztrákoknak is jobban megéri, ha a gyerekeiknek is izgalmas programot kínáló, és Büktől alig 20 kilométerre, az osztrák oldalon fekvő Lutzmannsburgot (Locsmánd) választják. Ezen a helyzeten akar változtatni Bük, amely az idén három másik várossal együtt bekerült a kiemelten támogatandó fürdőfejlesztések közé, s így összesen 6,5 milliárd forint uniós támogatáson osztozhatnak. Hajdúszoboszlón és Szegeden 2,25 milliárdos, illetve 3 milliárd forintos támogatással épül új élményfürdő, Bük 525 millió forintot, Zalakaros pedig 809 milliót kap a meglévő létesítmény továbbfejlesztésére.
Átgondolatlanul
A nagyvonalú támogatások hallatán méltán kapja fel a fejét, aki értesült az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálati eredményéről, amelyben átgondolatlannak és ellenőrizetlennek minősítették az uniós források bevonása előtt, a Széchenyi Terv keretében megvalósított fejlesztéseket. E szerint a koordinálatlanság miatt egymáshoz közel eső területeken, nagyon hasonló szolgáltatásokat nyújtó fürdők létesültek, amelyek között így elaprózódik a vendégforgalom. A vizsgálat a fejlesztések eredményességét is megkérdőjelezte, túl optimistának minősítve utólag a pályázók által benyújtott hatástanulmányokat. A 13 átvilágított fürdő összességében növelte korábbi veszteségét, ráadásul néhány olyan is ráfizetésessé vált, amely korábban nyereségesen működött.
Joggal vetődik fel a kérdés, mi változott a Széchenyi Terv átgondolatlan osztogatásához képest, ha a Nemzeti Fejlesztési Terv és az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében újabb milliárdok vándorolnak – igaz most már részben EU-s forrásokból – a fürdőkbe olyan fejlesztésekre, amelyek megtérülése a tapasztalatok alapján igencsak kétséges. Az esetleges magyar társfinanszírozás mértékéről, továbbá arról, mennyivel átgondoltabban osztják el a támogatásokat, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a Figyelő többszöri megkeresésére sem kívánt válaszolni.
Szerb és román fürdővendégek
Az idén milliárdos támogatást kapó fürdők menedzsmentje mindenesetre a korábbiakhoz hasonlóan optimistán áll hozzá a szóban forgó projektekhez, hangsúlyozva azok átgondoltságát is. A négy közül három a nagy múlttal rendelkező, országos vagy nemzetközi jelentőségű nagy fürdő kategóriájába tartozik, amelyek fejlesztése az ÁSZ szerint is alacsonyabb kockázattal jár. Az egyetlen kivétel a szegedi projekt, hiszen e városhoz nem kötődnek komoly fürdőhagyományok. A beruházás a régi és elavult strandfürdő helyén valósul meg, ahol egy közép-európai mércével mérve is figyelemre méltó létesítményt akarnak létrehozni, a város 180 ezer fős vonzáskörzete mellett a Szerbiából és Romániából érkező vendégekre is alapozva.
„A nagyvárosok között Szeged eddig is az ország második legforgalmasabb turisztikai célpontja volt Budapest után” – emlékeztet Hülvely István, a Hunguest Hotels vezérigazgatója. A szállodalánc is részt vesz a projekt megvalósításában, az ahhoz szükséges önerő, illetve kezesség biztosításával. Cserébe elővásárlási joggal rendelkezik, amikor az önkormányzat öt év múlva megválik a létesítménytől. „Nem olyan jó üzlet fürdőt üzemeltetni” – mondja Hülvely István, aki megtérülő beruházást lát ugyan az építésben, de csak hosszú távon, és sokkal inkább a város turisztikai fejlődése, no meg a szomszédos szállodájuk miatt érzi magát érdekeltnek.
A fürdők ugyanis az általuk generált turisztikai bevétel csak kisebb részéhez jutnak hozzá, még akkor is, ha nyereségesek. „A turisztikai bevétel 35–40 százaléka a szállodáknak jut, a wellness szolgáltatóknak csupán 8–10 százalék marad” – érzékelteti az arányokat Horváth Vencel, a zalakarosi Gránit Gyógyfürdő Zrt. elnök-vezérigazgatója. Igaz, a fennmaradó rész a turistaforgalmat kiszolgáló éttermeknek, boltoknak jut, így a fürdőket jellemzően üzemeltető önkormányzatoknak adók formájában bőven megtérül nem csak az invesztíció, de az esetleges veszteségek finanszírozása is.
A 809 milliós támogatással továbbfejlődő zalakarosi fürdő is 97 százalékban az önkormányzat tulajdona. E létesítmény benne volt abban a 13-ban, amelyeket az ÁSZ tüzetesebben megvizsgált legutóbbi jelentéséhez, mivel részesedtek a korábban rendelkezésre álló forrásokból is. „Nyereségesen működtünk 2002-ben, és azok voltunk 2006-ban is” – mondja a fürdőigazgató, aki szerint abból is látszik, mennyire megéri az önkormányzatnak a komplexum további fejlesztése, hogy a képződő nyereséget nem vonták ki osztalék formájában, hanem félretették erre a célra. Ugyanakkor Horváth szerint sem elég csupán a fürdő korábbi hagyományaira, hírnevére alapozni, fontos a hosszú távú gazdaságos üzemeltetés lehetősége is. „Nem csak azt kell figyelembe venni, hogy milyen összeget lehet megpályázni, hanem a piac stabilitását is” – teszi hozzá.
Wellness-boom
A fürdőpiacon pedig robbanásszerű a fejlődés, ez azonban elsősorban a kínálati oldalra jellemző. „Korábban ahelyett, hogy kiemeltek volna néhány fürdőt, amelyet érdemes támogatni, elaprózták a forrásokat” – mondja Pócza Csaba, büki idegenforgalmi szakember. A Büki Gyógyfürdő jelenleg is több, az elmúlt évtizedben épült környékbeli kis fürdővel kénytelen versenyezni az egyre fogyatkozó vendégekért. A most elnyert támogatás segítségével éppen versenyhátrányukból szeretnének lefaragni, azonban nem annyira a veszteségesen működő kicsikkel, inkább a nagyon is jól menő, de éppen annyira közeli burgenlandi fürdőkkel szemben, amelyek annak idején 90 százalékos támogatásból valósították meg beruházásaikat.
A fejlesztések azonban továbbra is egy irányba mutatnak. Mindenki az adott városban hosszabb időt eltölteni szándékozó családokat igyekszik megnyerni, jórészt fedett medencés szolgáltatásokkal. Ez annak ellenére így van, hogy az üzemeltetőknek érdekében állna megkülönböztetni magukat a többiektől. Az érintett szállodákkal együtt így ma több mint 130 létesítményben kínálnak wellness-szolgáltatást Magyarországon. Ezekért azonban egy német nem fog 600 kilométert autózni, hiszen otthon jó eséllyel a saját környékén is talál wellness szállót.
