A legjobb magyar film a mozikban!

A nyomozó

Az utóbbi időszak legjobb magyar filmje kerül a mozikba – különösen, ha valaki szereti a Sekély sírhant- vagy a Dexter-típusú történeteket. Ahol a szimpatikus bőséggel adagolt, tényleg jó fajta humor és (ön-) irónia keveredik egyéb filmi elemekkel, egy nagyobb adag krimivel, egy csipetnyi szerelmi történettel és drámával.

Az érzelmi analfabéta főhős, Malkáv Tibor boncmester (Anger Zsolt tökéletes alakításában – jogosan dukált neki a filmszemlei főszereplő-díj) emberi kapcsolatok híján tölti napjait – de neki így jó –, csak rákbeteg anyja megmentésének szándéka pulzál benne. A borsos árú kezelési költséget csak úgy tudja kifizetni, hogy rááll egy „ördög-arcú” ismeretlen, Küklopsz ajánlatára, miszerint ha végez – egy állítólag igen beste – férfival, Szirmai Ferenccel, milliós összeg üti a markát. Megöli, a pénzt megkapja, a következő napon azonban levelet kap a – mint kiderül – nem is olyan idegen áldozattól, amiben közli: a testvére… Malkáv úgy dönt, utána jár a dolgoknak, és ahogy sajátos módon göngyölgeti az ügyet, egyre többet tud meg magáról.

Az olykor az abszurdba hajló film – emlékezetes ama jelenet, amikor egy egyetemi előadóban gyűlnek össze a film szereplői, beleértve a boncmester „munkaalanyait” is, hogy megfejtsék a gyilkossági fejtörőt – egységes, jól kidolgozott szerkezetű, remek párbeszédekkel és színészekkel (több Rezes Juditot a moziba!) tarkított, szórakoztató alkotás. Olyan, amiért érdemes a filmszínházakba járni. Nagyon ránk fért már. Őszintén gratulálunk Gigor Attila rendező-forgatókönyvírónak!

A Hullám

Az amerikai Todd Strasser bestsellere nyomán a német Dennis Gansel forgatott arról a megtörtént tengerentúli esetről igen tanulságos drámát, amikor egy végzős gimnázium a második világháború előtti-alatti totális terror és népirtás előtt értetlenül álló diákjainak mutatja be igen érzékletesen a tanáruk a fasizálódás mibenlétét. A könyv, pedig egy kaliforniai történelemtanár, Ron Jones a tanulói bevonásával folytatott, a mikro-fasizmus kialakulásának 1967-es kísérletét feldolgozó a Harmadik Hullám című műve alapján született.

A filmben napjaink egy átlagos középiskolájának átlagos osztályában egy úgynevezett projekthét keretében az autokrácia témáját kell feldolgozni. A tanár (akinek szemszögéből követhetjük nyomon a hátborzongató történetet), Rainer Wenger (Jürgen Vogel) úgy dönt, hatásosabban tanít, ha rendhagyó, szokatlan módját választja a szemléltetésnek. Különös kísérletbe kezd a srácokkal: azt akarja, hogy a diákjai néhány napra a saját bőrükön tapasztalják meg az autokráciát, ezért egy elitista mozgalmat (szigorú szabályokra épülő rendszert) hoz létre, a Hullámot. A kísérlet kezdetben pozitívnak mondható csapatszellemet kovácsol a hebrencs fiatalokból, ám ahogyan hamarosan az egész iskolában teret hódít, a tagokból előtör a felsőbbrendűségi tudat, és a kívülállókat kiközösítik, mi több: azokat a diákokat, akik megtagadják a részvételt, bántalmazzák. Elszabadul a pokol, elszabadulnak az indulatok – a gőg stb. –, és nemcsak a diákokban, hanem a tanárukban is. Megtetszik neki a vezérszerep, kicsúszik a kezéből az irányítás. Tragédia téríti észre.

Az ifjú-fasizmus lélektanának sebészi pontosságú ábrázolásával (Napola – A Führer elit csapata) már nevet szerzett Gansel filmje az idei Európai Filmakadémia-díjasok egyik komoly esélyese. Drámája egyik – ránk nézvést – legfájdalmasabb tanulsága, hogy vajon észrevesszük-e ha egy Hitlerjugend-mintára (vagy bármilyen fasisztoid mintára) indított, előremutatónak mutatkozó, jelmondatokkal, jelvényekkel és egyezményes mozdulatokkal rendelkező (iskolai) mozgalom beszippant bennünket? Nos nem. Nem vesszük észre.

Sasszem

D. J. Caruso rendező történetében két átlagember, Jerry Shaw, egy számítástechnikai szaküzlet egyszerű eladója (Shia LaBeouf) és Rachel Holloman, egy kedvesen szimpatikus egyedülálló édesanya (Michel Monaghan) jut a harapófogóba. Egy este váratlanul megcsörren a mobiljuk, és minden a feje tetejére áll. Ha nem teljesítik az éteren érkezett utasításokat, nagy bajba kerülnek. Miközben hívásról hívásra vergődnek, megpróbálják a titokzatos összeesküvést felderíteni.

A sablont Caruso nem gazdagítja – igaz, nem is rontja nézhetetlenre. A filmjét a csinos anyuka és a szomszéd srác-kinézetű főhősök igyekeznek hozzánk közelebb hozni, átélhetőbbé tenni a történetet, de egyrészt mi minimum egy hónappal adósa vagyunk a mobilszolgáltatónknak (bajunk eredete tehát alapvetően más gyökerű), másrészt a hasonló típusú filmek közül ránk A fülke-jellegű (kevésbé harsány, de ütősebb) mozik gyakorolnak hatást. Így a többi – bár valóban imponáló gazdagságú (füst és láng, meg daru meg robotrepülő stb.) de…

A meztelen dobos

Húsz éve a szépreményű (legalábbis önmagáról azt gondolta, hogy egy nagy zenei karrier küszöbén áll), rockfüggő dobos, Robert „Fish” Fishman egy telefonos ügyfélszolgálatnál melózik (hülyíti a klienseket), mígnem unokaöccse garázszenekarában kap lehetőséget, annak dobosa kényszerű szobafogsága miatt –, hogy mintegy újraírja a sorsot, és fityiszt mutasson az egykori társainak, akik kitették anno a bandából (és rögtön be is futottak).

Az 1997-ben a remek Alul semmivel nyitó – és rögvest az Oscar-jelölésig jutó – brit Peter Cattaneo ért a fityiszmutogatáshoz, konkrétan a kidolgozott helyzet- és jellemkomikum alkalmazásához (lásd: a három kamasz körében pocakosan, izzadva – és pucéran – feszítő, kényszeresen kitűnni vágyó levitézlett, negyvenes rocker). Kifinomultnak nem neveznénk a humorát, de egy kis igénytelen viccelődés nem árt. Meg ez illik igazán a film főszereplőjét alakító, a Hivatal-tévészériából kölcsönzött Wilsonhoz, aki érzi és tudja, hogy rajta áll és bukik minden, hozza is a formáját, végig ökörködi a filmet. A rendező értó módon parodizálja ki a „rock ‘n roll-életforma” kliséit, és bár kétségtelenül sablonokkal dolgozik, ám értő módon nyúl hozzájuk. Ülnek a nyolcvanas évek hajbandáit cikiző poénok, Wilson pucér dobolása pedig valóban a film csúcspontja.

Ulrich Seidl-filmek

Az eleinte főleg dokumentum-, aztán játékfilmes osztrák Ulrich Seidl (Házi kedvencek, Import/Export) alkotásaival találkozhat a közönség a KINO néven újjászületett pesti Szindbád mozi összeállítása révén (ezen a héten és az elmúlton).

Az egyik legjelentősebb és legegyedibb sógor országi filmesnek a 2001-ben készült Kánikula volt az egyetlen (játék)filmje, ami idáig eljutott Magyarországra (2002 májusában). Ebben a filmjében osztrák polgárok életébe látunk bele, többnyire középkorú vagy idősebb emberekébe, a nyomorult hétköznapokba, amik tömött hűtők előtt, zsíros jólétben zajlanak. Bécs külvárosaiban, valahol az autópálya kijáratainál, a hipermarketek és az új lakótelepek között fullasztó és forró a hétvége. A kánikulai napok közben hat, egymásba futó történet bontakozik ki, felfedve egy csalódásokkal és magányos figurákkal teli világot. Miközben a lusta és melankolikus nappalok alsónadrágban és bikinikben semmittevéssel telnek, addig az alkoholba, éneklésbe és szexbe merülő éjszakákon elszabadulnak a nyers érzelmek és az erőszak dühe. A nyomasztó hőségben nincs megkönnyebbülés, a feszültség egyre nő, az indulatok a forrongó agresszióig fokozódnak. Az élet megmutatja legbensőségesebb és legsebezhetőbb oldalát. Seidl nyers, vagány filmje megzavar. A gazdaság virágzik, a hatalom diszkréten a háttérben teszi a dolgát, a polgár pedig magára marad a kertvárosi házával, a remek fizetésével és a szabadság óriásira nőtt terében rémülten kutat kapaszkodó után. Íme, a jóléti nyomor.

Seidl a Tervezett veszteség című dokumentumdolgozatában javakorabeli emberek boldogságkeresését meséli el. Ugyebár a szerelem és a páros élet nem korfüggő. Miközben a mélyhűtőben vészesen fogyatkozik az osztrák Sepp fagyasztott melegétel-készlete (amit elhunyt felesége lelkiismeretesen elraktározott tovább élő hitvese számára), a közeli határ cseh oldalán az özvegy Paula nővéreivel halott férjeikről, alkoholról és szexről csacsog. A férfi a távcsövén át vágyakozva figyeli őt: itt az ideje új feleség után nézni.

A Modellekben a szőke Vivian bármit megtenne, hogy címlaplány legyen, ám, sajna, túl kicsik a mellei. A szintén szőke Lisa már átesett a kebel-beavatkozáson, ám ez segített rajta, egyedül él, annak ellenére, hogy gyűlöli a magányt. Tanja szintén szőke. Képtelen arra, hogy kimondja: „szeretlek”. Három nőci, akik mindegyikének megvan a maga keresztje. Általuk a bécsi modellvilág törtető szereplőinek világa is lelepleződik.

A Kebelbarát című dokufilmjében Seidl a gimnáziumi matematikatanárt, René Rupnikot állítja a középpontba. A tanár úr trigonometriai érdeklődését egyetlen személy iránt érzett vonzalma múlja csak fölül: számára a német színésznő, Senta Berger testesíti meg az ideált. Rupnik több mint tíz éve él együtt Senta Bergerrel – no persze nem a testi mivoltában, pusztán elméletileg és lélekben. A valóságban egészen más küllemű nővel osztja meg lakását: idős édesanyjával, aki még a friss levegőtől is irtózik…