Az olimpiai láng eloltása után szinte kiürült Peking. A turisták rohamléptekben elhagyták a várost. A három repülőtérről folyamatosan szálltak fel a repülőgépek, s az előző hetekben megszokotthoz képest szinte nem maradt idegen a városban. Az élet ezzel egy időben nagyjából visszatért a normál kerékvágásába. Mintha elszakadt volna a tiltás köteléke.
A hajléktalanok és a kéregetők lassan visszaszivárogtak, a metrókról eltűnt az olimpia alatt elviselhetetlen tömeg, a gépjárművezetők kevésbé türtőztetik magukat, és újra mernek a kínaiak krákogva köpni az utcán, ami az olimpia alatt szigorúan tiltva volt. A pillanatok alatt áttáblázott olimpiai sávok, a lecserélt zászlók és az új köntösbe öltöztetett információs sátrak azonban jelzik, nem ért még minden véget, a paralimpia még pár hétig olimpiai készülődésben tartja a várost. A rendszámkorlátozás ugyanis az esemény végéig megmarad, és az építkezések sem kezdődnek még el, mint ahogy a Peking-közeli gyárak is pihennek tovább.
Akadálymentesített város
Pekingen és a szervezésen semmi nem múlik. Az olimpiához hasonlóan a város vezetése alaposan felkészült ezen esemény megrendezésére is. A korábban megismert, fantasztikusan kivitelezett stadionok és csarnokok újra megtelnek szurkolókkal, és a sportolókra is egy minden igényt kielégítő olimpiai falu vár. A paralimpiai fáklya újra körbejárja az országot, s a helyi sajtó az olimpia előtt megszokott módon kiemelt helyen foglalkozik a fáklyavivőkkel és az érintett állomáshelyekkel. Hatalmas megtiszteltetés a fáklyát vinni, még ha az nem is az olimpiáé.
Az utcákon ráadásul mindenhol vakvezető járdaszakaszokat telepítettek, így a csökkent látóképességűek is könnyedén közlekedhetnek, könnyebben, mintha azt Budapesten tennék. A város metróvonalaira ugyanez igaz. Vakvezető burkolat, lift és kapu a kerekes székűeknek mindenhol megtalálható. A frissen átadott buszok pedig szintén mind akadálymentesítettek, így összességében a fogyatékkal élők könnyen közlekedhetnek a városban. Ezzel együtt az úttesten még így is nehéz átkelni, habár az eszközök itt is adottak.
A paralimpia emblémájával ragasztják felül a nyári játékok emblémáját a Vízkocka főbejáratánál (Fotó: MTI)
A zöld jelzésen még gyalogosként sem egyszerű átjutni, nemhogy kerekes székkel, vagy vakon. A műemlékeket is felkészítették, habár itt egyszerű rámpákat vetettek be ad hoc megoldásként. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy az akadálymentesítések látható eredményei leginkább az olimpia miatt születtek meg, még akkor is, ha a vakvezető járdaszigetek már 3–4 éve a helyükön vannak. A középületeknél nem törődtek az akadálymentesítéssel, s Pekingből kimozdulva is más világba csöppenünk e téren.
A dinamikusan fejlődő Xianban például egyik megoldást sem alkalmazták még, s nem törődnek a fogyatékkal élővel. Talán a jövőre átadandó első metróvonalnál már más lesz a helyzet e városban is. Addig Peking csodája marad az országhatáron belül.
Megcsappant érdeklődés
A készülődés ellenére egyértelmű, hogy a paralimpia más, mint az olimpia. Jóval kisebb figyelem és érdeklődés kíséri. A közvetítő médiumok és a turisták száma meg sem közelíti az augusztus közepén megszokott létszámot. Az önkéntesek egy része is hazatért otthonába. Hősként. Csak egy részük maradt készültségben.
A paralimpia még mindig az olimpia árnyékába kényszerül, s a világ legtöbb táján nem is követik az itteni sporteseményeket, csak az esetleges érmekről emlékszik meg az otthoni sajtó. (Jóval kisebb terjedelemben, mint az egészséges sportolók aranyairól.) A mostani eseménynek az augusztusihoz viszonyítva apró a reklámértéke, s a paraolimpiás relikviák sem fogynak. Hiába kerülnek kevesebb jüanba, mint az olimpiás kabalák, a kínaiak és az ide látogatók még mindig inkább a korábbiakat veszik.
Az érdeklődés visszaesését hűen tükrözik a jegyeladások. A kínai olimpiai bizottság közleménye jól alakuló jegyeladásról ír, az esemény előtt pár nappal az eladásra kínált 1,6 millió jegy körülbelül háromnegyede kelt el, aminek jelentős részét a kínai kormány osztotta szét. Az utolsó olimpiai jegyekért pedig anno összeverekedtek a kínaiak, és később már csak a feketepiacon lehetett vásárolni, jóval magasabb árért. Most erre nem lesz szükség. A jegyüzérek munka nélkül maradnak.
Talán ez a paralimpia áttörést hoz, és ismét szurkolók tömege várja majd a Pekingből másodjára hazatérő aranygépet, és a londoni paralimpiai közvetítések is fontossá válnak egy hazai televíziós csatorna számára is. Kívánjuk, hogy így legyen, hiszen a paraolimpikonok teljesítménye semmivel nem marad el az olimpikonokéitól.
