A Magyar Dal Napjának közönsége igen sokféle volt hétfőn. Egyrészt megjelent a Szigetre már beköltözött rengeteg külföldi vendég, és természetesen a hazai „ottalvósok” is eljöttek a Nagyszínpadhoz bulizni. Másrészt a korábbi Illés- és LGT-koncerthez hasonlóan besorolt a Sziget közönségénél idősebb korosztály is. Közülük sokan egyfajta zenés kirándulásként fogták fel az eseményt, így egész családok, pokrócokkal, kisebb táborokat alkotva ücsörögtek a nézőtéren. A zenei program pedig annyira átfogó volt, hogy a család minden tagja megkaphatta a magáét. Kissé furcsa is volt, amikor Lukács László extradurva szövegeit együtt hallgatta a 10 év körüli kislány az anyukájával.
A Nagyszínpad megtelt magyar dalokkal (Fotó: Gáti András)
Bár a programújságban Lovasi Andrással hirdették meg az első fellépő blokkot, a Budapest Bár mégis a Kispál és a Borz valamint a Kiscsillag frontembere nélkül kezdett. Ezt ugyan körülöttünk páran csalódottan szóvá is tették, azért a még kis számban jelen lévő közönség vette a lapot és együtt énekelte Kiss Tibivel és Németh Jucival, hogy „Szívemben bomba van”. Még a külföldi vendégeknek is bejött a bombadal, volt aki még tangót is rögtönzött régi hazai klasszikusra.
Innen némiképp élesváltással érkeztek a hazai hiphop képviselői az Animal Cannibals Ezittaz című bulihimnuszával, Ganxsta Zoleeékkal (Boom a fejbe), és a rendezvény egyik leginkább várt számával, a Ludditák által feldolgozott magyar ősrappel, a Neurotic Brékjével. Miután Pajor Tamás a Hit Gyülekezetének útjára tért a Neurotic számait szinte csak az Ef Zambó Happy Dead Band tartotta életben. Ezt a számot tudtommal ugyan nem játszották, de lemez nélkül több örökbecsű dalukat csak ők tartották életben. A Ludditák azonban egész másképp nyúltak Pajor világi örökségéhez. Ők lehántottak róla mindent, ami karcos rock and rollos, és egy színtiszta hiphopszámot fabrikáltak belőle. Az már más kérdés, hogy ez kinek tetszik? Azoknak, akik az eredetit nem ismerik biztosan. Kis villám közvélemény-kutatásunkból azért kiderült, hogy akik ismerik, és szeretik az eredetit, azokat megosztotta. Itt kulturkülönítményünk tagjai között is heves vita alakult ki, így jó pár sörre volt szükség, hogy a megfelelő tolerancia kialakuljon, és mind a feldolgozás létjogosultságát elismerjük, mind azt, hogy a számból pont azt vették el, amitől ütött. De ha a Ludditák számát egészen újként fogadjuk el, akkor végül is rendben van az ő Brékük is. Még a Aerosmith-Run DMC-utalás is ült benne. Csak azt sajnálhatjuk, hogy az eredetit nem hallhattuk. Nem csak azért, mert Pajor Tamás már nem foglalkozik a korábbi zenéivel, hanem mert gitárosa, Dönci már sajnos nem élte meg ezt a napot.
Boom a fejbe (Fotó: Gáti András)
A magyar dalról a rendezvény kiötlője, Presser Gábor azt mondta, hogy összekötő kapocsként működik a társadalmon belül. A Magyar Dal Napján észrevehető volt, hogy ez leginkább például pont az LGT számain volt tettenérhető. A programújságban meg nem hirdetve ugyanis meglepetésszerűen egyszer csak azt vehettük észre, hogy hirtelen megjelennek az együttes legendás tagjai, és belekezdenek a Neked írom a dalt című számba, amit messze a legtöbben énekeltek, és ahogy körülnéztünk, lehetett látni, hogy itt generációtól függetlenül hirtelen egy közösséggé vált a közönség.
Emellett bizonyos dalok pedig szinte elválasztották, megosztották az összegyűlt embereket. Ez leginkább az alternatív blokknál volt észrevehető. Itt ugyanis a populárisabb dalokra ugráló emberek mintha lefagytak volna, amikor meghallották az URH Ismeretlen katonáját. Néhányan a fejüket csóválva már-már felháborodottan vonultak hátra, miközben a „Test repül, a lélek hálni jár. A halál az álom szolgálatában áll” sorokat vették, mondván hogy ők itt nem ilyen depressziós zenére jöttek. Bár Menyhárt Jenő nem mindig talált meg minden hangot a gitárján, a zene még mindig nagyon üt (vagy csak a nosztalgia hat?). Tagadhatatlan a létjogosultságuk a hazai zenei tradíciónkban. Aki ezt talán kevésbé értette meg, azoknak sem kellett sokáig tűrniük, mert az Európa Kiadó és a Kontroll csoport egy-egy száma után ismét jöhettek a napfényes dalok. Kissé furcsa is volt a stílustörés a Sziámi után, Balázs Fecó, akit Novák Péter már-már fájóan úgy konferált be, hogy „ahogy mondtam korábban, kiteljesedett a Korállban”. Itt már némi védőitalra volt szükség, ugyanis a szóviccek mellett a napfény is elviselhetetlenné vált.
Meglepetésre LGT (Fotó: Gáti András)
Amikor visszatértünk az árnyékból és a hűsítő folyadékok mellől, már a korábban hiányolt Lovasi András is megjelent a színen a Csík zenekar mellett, hogy elénekelje a Csillag vagy fecske (Kispál és a Borz) a Most múlik pontosan (Quimby), illetve az Üljenek a fiúk ölébe a lányok (Tankcsapda) című számok népzenei feldolgozását. Ez már némiképp átvezetés is volt a Quimbyre, akik a kulturkommandónk szerint az est legjobb dalát játszották el: az Autó egy szerpentinent. Úgy tűnik nemcsak mi gondoljuk így, mert itt Szilárd mellé a Magyar Dal Napjának szellemi atyja, Presser Gábor is beült a szinti mögé, és közösen jammelt Kiss Tibiékkel. Mint interjúnkban elmondta, a Quimby az egyik legnagyobb hazai kedvence.
A korábban említett LGT-összerázódáson kívül itt az este már nem volt túl izgalmas. Volt egy kis Jazz + Az, meg Dés-blokk Nagy utazással, meg Olyan szépek voltunkkal. Ez a szám egyébként némiképp az egész nosztalgikus rendezvénynek is a mottója lehetett volna. A Rockallstars zenekart (Freinreisz Károly, Takáts Tamás, Török Ádám, Vikidál Gyula, Szűcs Antal Gábor, Tátrai Tibor, Ferenczy György, Pálvölgyi Géza) pedig annyira kínosnak éreztük, hogy ismét védekezésre volt szükség. Még Török Ádám fuvolaszólója sem tudott ebben megállítani minket.
Nézze meg az FN Tudósító (damapet) fényképes tudósítását a Magyar Dal Napjáról!
A következő kihagyhatatlan kötelező program a Hobó Közép-európai Hobo Bluesa, ahol a „Viharban születtem, világ végén alszom. Ne bántsatok engem, mert én nem haragszom” sornál úgy borsózik az ember háta, ahogyan a régi koncerteken kölökkorában kockásingben és sportcipőben. A nosztalgiázás persze itt nem ér véget. Volt még Omega emlékzenekar, István a király-csokor, Hungária, Edda, Zorán, Ákos.
Az est fináléjában nagy össznépi összeborulás következett A dal a miénk című számra. Legvégül pedig némiképp keretbe helyezték a rendezvényt. Az elején a koncertfolyam ugyanis a híres Freddy Mercury bejátszással indult, ahol a Queen énekese a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt énekli el, míg a végén ugyanezt egy kislány és a közönség tette meg.
legyen ön is fn tudósító!
A Magyar Dal Napja mindent összevetve jól sikerült. Nem lehet már technikailag sem kis vállalkozás 8 órányi koncertet összehozni úgy, hogy 80 dal szólaljon meg. Az már más kérdés, hogy Az egyetlen hiányosságnak azt tudnánk felemlíteni, hogy ráfért volna talán egy kicsit keményebb zenei szerkesztés. Az egyes előadóktól lehetett volna talán olyan számot kérni, amely rájuk sokkal jellemzőbb, mint ahogy például Katona Klárinak biztosan nem gyerekkórussal kellett volna egy szinte ismeretlen dalt énekelnie, hanem a Gömbölyűt, a Kontroll Csoport pedig talán inkább az Egy kis piros bombázóval vonzhatta volna be a közönséget. Az is furcsa, hogy a Presser által a világ leghíresebb dalának tartott Szomorú vasárnap nem hangzott el. Ez azonban már úgyis mindegy, mert jövőre úgysem lesz ilyen gigarendezvény, helyette sok kisebb bulin ünnepelhetjük a magyar dalt. És hát most kiderült, hogy van mit.
