Minden idők legjobb filmje a mozikban

A sötét lovag

Ez a film Heath Ledgeré. Rövid időn belül kultikussá válik – mint A holló és annak a főhősét játszó Brandon Lee (akivel több azonosság is mutatkozik: Ledger 29, Lee 28 évesen hunyt el, mindketten fehér maszk mögé bújva kacérkodtak a sötét erőkkel). Hiába ír és rendez nagyszerűen az újsütetű angol filmzseni, Christopher Nolan (Mementó, Álmatlanság, Batman: Kezdődik, A tökéletes trükk), és hiába játszik remekül most is Christian Bale, no meg a többi kolléga – Maggie Gyllenhaal, Aaron Eckhart, Michael Caine, Gary Oldman -, ez a film Ledgeré.

Joker

Az utóbbi idők egyik legnagyobb filmes veszteségének tartjuk Ledger halálát, aki ebben a moziban (is) olyan alakítást nyújtott, ami filmtörténeti jelentőségű. Egyáltalán nem lepődnénk meg, ha – filmtörténeti jelentőséggel – ő volna az első színész, aki az Oscar-díjat posztumusz kapja meg, mesterségesen öngerjesztő médiahisztéria ide vagy oda. Mindenesetre a legnagyobb internetes filmportálon a közönség A sötét lovagot már most a valaha született legjobb filmnek szavazta meg.

A gyógyszer-túladagolásban január 22-én váratlanul életét vesztő ausztrál színész tragédiájára szolgálhatunk misztikus magyarázattal is; mi hajlunk erre, a velünk született transzcendenciánk erre sarkall. Aki túl sokáig, túl mereven bámul a sötétségbe, maga is a sötét részévé lesz. Ledger olyan tökéletesen azonosult a filmbeli gonosszal, játszott vele, tetemre hívta, hogy az végül elnyelte.

Eszünkbe jut Popper Péter, a neves pszichológus-író esete, aki egy ízben az ördögről akart könyvet írni, de képtelennek bizonyult a feladatra, félelmek gyötörték, és – saját bevallása szerint – majdnem belehalt. A nagyszabású ördögkönyv terve végül egy szűkítettebb formában valósult meg, ez lett a 666 – A Sátán a XXI. században című kötet. Aminek az előszavában ezt írja: „12 évvel ezelőtt elhatároztam, hogy írok egy Ördög-könyvet. A könyv írása közben infarktust kaptam. Majdnem otthagytam a fogam. Megrémültem, és félredobtam a kéziratot, amely hála Istennek, azóta elveszett. Hiszek-e tehát az Ördögben? Az érzelmeim tartanak tőle. Az értelem tagadja. A tudatom számára viszont egyre gyanúsabb, hogy igenis van valamiféle gyorsan erősödő gonosz sugárzás a világban.” No comment.

Batman, ezúttal motoron

A denevérgúnyás üzletember, Bruce Wayne (Bale) régi (James Gordon rendőrkapitány: Oldman) és új (Harvey Dent főügyész: Aaron Eckhart) segítői támogatása ellenére eddig pályafutása legádázabb ellenségével találja szembe magát, a kiszámíthatatlan, sötét lelkű, gonosz Jokerrel (Ledger). Gotham Cityben eluralkodik a félelem, senki sincs biztonságban. Se az átlagpolgár, se a polgármester, se a főügyész, se annak kedvese (Gyllenhaal) – se Batman.

Persze ez eddig ismerős: Jack Nicholson szintén felejthetetlent alakítottt Joker szerepében az 1989-ben készült Tim Burton-filmben. Ott azonban a gonoszt sok irónia, sőt önirónia lengi körül. A sötét lovag viszont nem kegyelmez: ez a legfeketébb (és legjobb) denevérfilm, képregényopusok között is kirívóan éjsötét, semmiképpen sem kisgyermekek mulattatására készült. Cidris izgalom – lélekmélyre hatoló gonosszal.

Csak egy csók

Film a filmben: az utcán véletlen találkozó Emilie (Julie Gayet) és Gabriel (Michaël Cohen) bárbeszélgetését a férfi csókkal zárná le, mire Emilie okolásul elmesél egy történetet, hogy hova vezet egy ártatlannak tűnő szájbáj. A francia színész-rendező Emmanuel Mouret (Költözködő szerelem) fordulatos történetben mesél viccesen-érzelmesen a hűségről és a megcsalásról – Emilie és Gabriel is amúgy párkapcsolatban él –, olyan tetszetős semmitmondásokkal, amikre csak a franciák képesek. Már ha tehetségesek. Mouret az.

Mégiscsak: de

Persze, nem szerencsés előítéletekben gondolkodni – a franciák olyan, olyan, izé, olyan franciásak stb. –, a Csak egy csók egyszerűen egy hangulatos, finom, a közhelyei ellenére is átgondolt mozi, amiben a filmbeli jó barátokból szerelmesekké avanzsáló páros – a lány: Virgine Ledoyen, a fiú: Mouret – azt bizonyítja, hogy bár minden amellett szól, hogy ne, mégis csak de. A szívnek parancsolni, ugyebár nem lehet. Ez aztán igaz a „való élet” filmbéli kettősére is.

A sok dialógus, a merev kameraállások csökkentik a (korántsem hibátlan) Csak egy csók kedvező filmes hatását, ám a belőle sugárzó báj, amit ezúton külön is köszönünk Ledoyen kisasszonynak, azonban mindenért kárpótol.