„Ha nyerni akarsz, próbáld ki magad 100 méteren. Ha át akarsz élni valamit, vállald a maratont.” A csehszlovákiai Koprvnicében 1922. szeptember 19-én született Emil Zátopek állítása ellenére rendkívüli tehetséggel volt megáldva.
Az 1948-as londoni olimpián úgy nyert a 10 ezer méteres számban, hogy mindössze másodjára rugaszkodott neki a távnak. Ötezer méteren csak második lett a futás közben fejét ide-oda kapkodó, hangos zihálásáról is elhíresült „cseh mozdony”, de igazán négy évvel később vált „olümposzivá”.
Emil Zátopek Helsinkiben:
Helsinkibe már ünnepelt csillagként érkezett: 1949-ben kétszer is megdöntötte a 10000 méter a világrekordját, de csúcsot javított 20 km-en (1951-ben két alkalommal) és egy órás futásban is (1951-ben kétszer).
Finnországban gyakorlatilag nem volt ellenfele. Az ötezer és tízezer aranya után úgy döntött, a maratoni távon is indul – életében először állt rajthoz a leghosszabb távon, természetesen győztesen fejezte be a versenyt. Mindhárom számban világcsúcsot állított fel.
Zátopek lábai előtt hevert a világ. A hóban, zivatarban és kánikulában is önsanyargató edzéseket – sokszor bakancsban futott, így erősítvén – végző zseni emberi nagyságból is példát mutatott; igazi héroszi teljesítmény négy évvel később következett.
Zatopek: “ha át akarsz élni valamit, vállald a maratont”
Miután újabb csúcsokat döntött – 10 kilométeren (ő volt az első, aki 29 perc alatt ért célba), 25 km-en (1952 és 1955) illetve 30 km-en (1952) – az 1956-os melbourne-i olimpia előtt két héttel sérvvel operálták. Nem tört meg, rajthoz állt a maratonin, és hatodikként lett leintve úgy, hogy a teljes távon fájdalmakkal küszködött.
Az atlétika történetének egyik legnagyobbja nem sokkal 1956 után visszavonult – négy olimpiai arany, egy ezüst, három Eb-arany és egy bronz volt karrierje mérlege. A sikerei nyomán ezredessé kinevezett sportoló a prágai tavasz során a tüntetők mellett szólalt fel – szabadságvágya miatt később a rezsim bosszút állt rajta, sokáig egy uránbányában dolgozott.
Hosszas betegeskedés után 2000. november 22-én hunyt el, decemberben a NOB posztumusz Pierre de Coubertin-éremmel tisztelgett a 20. század egyik legnagyobb alakja előtt.