Novák Dezső 1939. február 3-án, Jákon született. Az Egyházasrádóc, a Szombathelyi Postás és a Szombathelyi Haladás érintésével 1961-ben került a Ferencvároshoz. A zöld-fehér klubbal négyszer nyert bajnoki címet (1963, 1964, 1967, 1968), s tagja volt az 1965-ben – a Juventus döntőbeli legyőzésével – Vásárvárosok Kupája-győztes csapatnak.
A jól helyezkedő, kiváló rúgótechnikával megáldott jobbhátvéd a világválogatottba is meghívást kapott, a nemzeti csapatban ugyanakkor csak kilenc találkozón szerepelt (ezeken három gólt szerzett), pechjére ugyanis olyan vetélytársai voltak, mint a ferencvárosi Mátrai Sándor és az újpesti Káposzta Benő.
Három olimpiai érmet nyert (MTI)
Az 1960-as római ötkarikás játékokon bronzérmet szerzett, míg 1964-ben Tokióban és rá négy évvel Mexikóvárosban aranyérmet akasztottak a nyakába, ezzel ő minden idők legeredményesebb labdarúgója az olimpiák történetében. Éremgyűjteménye 1964-ben Eb-bronzzal gyarapodott.
1972-ben vonult vissza, a labdarúgástól azonban nem szakadt el; később edzőként a Dunaújvárosi Kohásznál, a Bajai SC-nél, a Haladásnál és az osztrák Deutschkreuznél, az olimpiai válogatottnál, valamint a Ferencvárosnál dolgozott.
Nem csak játékosként, szakvezetőként is sikeres volt az Üllői úton: 1981-ben, 1995-ban és 1996-ban is bajnoki aranyérmes lett a Fradival, amely irányítása alatt – első és egyetlen magyar csapatként – 1995 őszén a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott.
Egy évvel később már nem jött össze a bravúr – a Göteborg állta a zöld-fehérek útját -, s szurkolói nyomásra Nováknak nem volt maradása a kispadon. Később szakosztályvezetőként és utánpótlás-szakágvezetőként dolgozott az FTC-nél. 2004-ben bevallotta, hogy Nemere néven ügynökként jelentéseket írt játékostársairól. Ma visszavonultan él sashalmi házában.
