Eredetileg az 1904-es olimpia rendezési jogát Chicago nyerte el, végül a tornára mégis St. Louis-ban került sor. A város ugyanis ebben az évben világkiállítást tartott, és egyben százéves évfordulóját ünnepelte annak, hogy az Egyesült Államok Franciországtól megvásárolta Louisiana államot. Mivel a felső vezetés nem akarta megosztani az érdeklődést, és egyszerűbbnek is tűnt a szervezés szempontjából a két esemény összevonása, így Theodore Roosevelt elnök az olimpia helyszínét St.Louis-ba helyezte át, fél évvel a verseny megnyitása előtt.
Coubertin, a párizsi olimpia tapasztalatai után már tudta, hogy a torna megint másodosztályú helyre került, a világkiállítás kísérő programjává vált, így el sem ment, ezzel jelezvén véleményét.
Nem ízlett a bölényhús
A magas részvételi költségek miatt több európai országból nem is érkeztek résztvevők, ennek nyomán inkább beszélhetünk az USA saját magának rendezett háziversenyéről, semmint olimpiáról, sok számban nem indult más nemzet az amerikaiak mellett. Atlétikában rajtuk kívül szinte más nem is nyert.
Kötélhúzás mint olimpiai szám (IOC)
A sportolók elhelyezése és étkeztetése sajátos jellegű volt. A szállást későbbi nyilatkozataikban többnyire csak istállóhoz hasonlították, ezek valójában sokszáz férőhelyes farönkökből épített barakkok voltak. Az európai versenyzők emellett nem találták kellően ízletesnek a helyi specialitást, a bölényhúst sem, úgyhogy túlnyomórészt főtt krumplit és nyers tejet ettek. Ez erőnlétük fenntartásához nem minden esetben volt elég.
Az amerikaiak összesen 79 aranyéremmel végeztek. Folytatta párizsi sikersorozatát Ray Ewry, aki megint háromszoros bajnok lett a helybőlugró számokban. Két gátfutó számon lett bronzérmes a modern olimpiák első fekete bőrű versenyzője, George Poage.
Részeg maratoni győztes
A diszkoszvetésnél a bírók sorsolás segítségével döntötték el, hogy a két mezőnyt vezető, pontosan ugyanakkora távot dobó játékos közül ki legyen a bajnok. A maratoni futást első körben Fred Lorz nyerte, aki később beismerte, hogy futam nagy részét kocsin tette meg. Valójában a célba érés pillanatában meg sem volt izzadva. Mint mondta, az egészet csak viccnek szánta, de a bírók aznap nem voltak humoruknál, annyira, hogy örökre eltiltották a versenyzéstől, bár a súlyos döntés alól egy év után felmentették, így megnyerhette a Boston Maratont 1905-ben.
A maratoni futás élcsoportja (IOC)
A helyét Thomas Hicks kapta meg, akiről viszont kiderült, hogy eredményét teljesítményfokozók és alkohol hatására érte el. Az ő címét már nem vették vissza. Mögötte negyedikként egy kubai postás, Felix Carvajal végzett. Neve azért maradt fenn a sporttörténetben, mert utcai ruhában futotta végig a távot, és mivel menetközben erősen megéhezett, egy gyümölcsöskertben megállt kicsit enni. A rohadt gyümölcstől azonban rosszul lett, egy kicsit ledőlt szunyókálni, majd folytatta a versenyt.
Bunyó az aranyért
A négytagú magyar csapatunk mindkét aranyát Halmay Zoltán nyerte 50 és 100 yardos gyorsúszásban. Az 50 yardos versenyen nagyon kis előnnyel győzött, az egyik bíró pedig az amerikai Scott Leary-t mondta ki győztesnek. Miután megfékezték az ezt követően kitört verekedést, a zsűrielnök rendelkezése szerint újra úszták a számot, itt Halmay már egyértelmű előnnyel nyert. Az aznapi újságokban úgy szerepelt, mint aki ,,gyorsabban úszik a cápánál”. Csapatunknak a két arany mellett egy ezüstöt és egy bronzérmet sikerült szereznie, és ezzel az összesített éremtáblán negyedikek lettünk.
A 100 yardos úszás rajtja (IOC)
Ezen a tornán jelent meg először hivatalos számként az ökölvívás, amelyben egy súlycsoport bajnoka a következő súlycsoportban is indulhatott. Így lett Oliver Kirk harmat –és pehelysúlyban is aranyérmes.
St. Louisban külön etnográfiai olimpiát rendeztek a faji alapon megkülönböztett népcsoportoknak, ezen indiánok, a pigmeusok, a patagóniaiak, kínaiak és kafferek (bantu négerek) indultak. Az így elválasztott számok győztes versenyzőit a NOB nem ismerte el olimpiai bajnoknak.
Amerikai humbug
A torna július 1.-én kezdődött és november 23.-áig tartott. A versenyeket 15 sportágban indítottak: atlétika, birkózás, evezés, golf, íjászat, labdarúgás, lacrosse, ökölvívás, roque, súlyemelés, tenisz, torna, úszás-műugrás, vívás és vízilabdázás. Az összesen 390 versenyszámból a NOB szerint csupán 87 volt hivatalos. A torna 13 ország 681 férfi és 6 női, összesen 687 versenyzőjének részvételével zajlott.
Coubertin jól sejtette, az eredeti olimpiai eszme helyét St. Louisban más vette át, ami a későbbi sajtóvisszhangokban ,,amerikai humbug”-ként köszönt vissza. A hangsúly az üzleties jellegen és a látványosságon volt, az ókori értékek, amelyek átmentésére jött létre új olimpiai mozgalom, háttérbe szorultak. A NOB nyilatkozatában azt jelezte, várni kell még, hogy a játékokban, azok eredeti üzenete megjelenhessen.
Éremtáblázat (arany/ezüst/bronz)
1. Egyesült Államok 79/83/80 242
2. Németország 4/4/5 13
3. Kuba 4/2/3 9
4. Kanada 4/1/1 6
5. Magyaország 2/1/1 4
6. Nagy-Britannia és nemzetközi csapat 1/1/0
8. Görögország és Svájc 1/0/1
10. Ausztria 0/0/1
