Óvakodjunk a szaporítóktól

A kutyatenyésztés felelőségteljes, komoly és sok áldozatot igénylő feladat. A tenyésztő sok pénzt és időt áldoz kutyáira, azoknak kiemelkedően jó körülményeket biztosít, és nagy gondot fordít egészségükre. A tenyésztésbe bevont állatokat állatorvosi szűrővizsgálatok alapján, nagy gondossággal válogatja ki, hiszen örökletes betegségben szenvedő kutyát nem szaporíthat tovább. A tenyésztő nem csak a saját kutyáiért felelős, hanem a fajta jövőjéért is.

A jó tenyésztő a szelekciónál nem áll meg: garanciát is vállal a tőle vásárolt kutyákra. Amennyiben a kutyakölyökről kiderül, hogy valamilyen betegséget hordoz, a tenyésztő visszaveszi, a pénzt visszatéríti. Ez természetesen a tenyésztőnek nem kevés költséggel és haszonkieséssel jár, mégis megteheti, mert a gondos tenyésztés, nagy odafigyelés miatt ilyen esetek csak ritkán fordulnak elő.

Hatóság által felszámolt dobermann szaporítótelep. A kutyákat a Dobermann Rescue Hungary gondozásába kerültek, és magyar menhelyeken helyezték el őket ideiglenesen (forrás: Dogheart)

Menhelyen köt ki?

A szaporító tág fogalom: önmagában annyit jelent, hogy nem gondos előkészítés, válogatás után pároztatja kutyáit, nem szűri őket betegségekre, nem ismeri az öröklődéstan alapjait sem. Természetesen, ha közelebbről nézzük, árnyaltabb a kép: vannak megélhetési szaporítók, akik a kutyakölykökért kapható pénzért szaporítanak, de vannak olyanok is, akik csak azért, mert meggyőződésük, jót tesznek a kutyájuknak azzal, ha hagyják, hogy kölyköket hozzon világra. Az sem teljesen mindegy, hogy a szaporító jól bánik-e a kutyájával, és pusztán tudatlanságból „gyártatja le” a kiskutyákat szűrések és hivatalos papírok nélkül, vagy a kutyákat egyszerű eszköznek tekinti a pénzszerzésre.

A végeredmény tekintetében azonban mégiscsak mindegy, hogy a szaporító jó szándékú-e vagy sem, pénzért teszi-e vagy sem: „munkájának” eredménye, hogy újabb egyedekkel növekszik a magyarországi nagy számú kutyapopuláció. És óhatatlan, hogy a szaporítóktól származó kutyák egy része menhelyeken, vagy gyepmesteri telepen kössön ki. Hiába elleti például valaki az életben csak egyszer a kutyáját, nem lehet előre megmondani, hány kölyök születik. A Tappancs Alapítvány nemrég találkozott olyan esettel, amikor a szuka első ellésére több mint 10 kiskutyát hozott világra. Ennyi kölyöknek jó otthont találni nem kis feladat. Az sem ritka eset, hogy a szaporító kiöregedett kutyáit leadja egy menhelyen, vagy még rosszabb esetben a gyepmesteri telepen.

Tenyésztőtől is lehet olcsón

Ha valaki vásárláskor ragaszkodik egy adott fajtához, forduljon megbízható tenyésztőhöz. Szánjon rá időt, hogy körültekintően informálódhasson a tenyésztőről és kutyáiról, kérjen referenciákat, nézzen utána a kutyák versenyeken elért eredményeinek. A személyes találkozáskor figyelje meg, hogy bánik a tenyésztő kutyáival, milyen körülményeket biztosít nekik, és azt, hogy – bármilyen meglepően is hangzik – milyen feltételeket szab a vásárláshoz. Ugyanis a jó tenyésztő nem adja akárkinek, akármilyen körülmények közé a nála született kiskutyákat, gyakran szerződést is íratnak a vásárlóval, amiben a vevő vállalja, hogy megfelel az eladó által előírt, és meglehetősen szigorú követelményeknek. Sőt, arra is fel kell készülni, hogy a tenyésztő nem akar az érdeklődő gazdának kutyát adni, hanem inkább lebeszélné a fajtáról.

forrás: Dogheart

Ha a gazdinak nincs szüksége drága kiskutyára, akkor is hozzájuthat fajtatiszta ebhez anélkül, hogy egy szaporító pénztárcáját gyarapítaná. Ilyenkor érdemes körbekérdezni néhány jónevű tenyésztőnél, hogy van-e olyan kiskutyájuk, aki nem felel meg 100 százalékig a fajta előírásainak. A gondos pároztatás ellenére is előfordul, hogy például egy kiskutya szőrszíne, vagy testfelépítése nem egyezik az előre meghatározott versenykövetelményekkel. Az ilyen kutyák nem kellenek azoknak, akik versenysport vagy tenyésztési célból vásárolnának maguknak kutyát, viszont nagyon boldoggá tehetnek egy olyan embert, aki csak egy szeretnivaló szőrgombócra, hű társra vágyik az adott fajtából.

A menhelyi kutya is hű társ

Sőt, jó tenyésztőtől menhelyről, ebrendészeti telepről örökbeadási céllal kihozott, vagy rossz körülmények közül kimentett kutyához is hozzájuthatunk. És természetesen érdemes a menhelyeken is körbenézni: mivel a szaporítók szép számban tevékenykednek az országban, nem ritka a fajtatiszta kutya az ilyen helyeken sem.

Végezetül néhány hasznos tanács, aminek segítségével megkülönböztethető a szaporító a tenyésztőtől. A szaporító egyszerre sok divatos fajtát tart – vagy csak egyetlen kutyája van -, az állatokról papírokat, orvosi szűrési eredményeket nem tud mutatni, a kutyákat nem tartja kiemelkedően jó körülmények közt, vagy meg sem lehet nézni a tartási helyet. Törzskönyvet nem tud mutatni és a kölykökhöz adni, a kölyköket hamar, 4-6 hetes korukban odaadja a gazdinak, akár egy egész almot is lehet tőle vásárolni. Ezzel szemben a tenyésztő általában egy, de maximum két-három fajtát tart, kutyáiról hivatalos dokumentumokat, törzskönyveket, orvosi eredményeket tud mutatni, és nem ad ki kölyköt 8 hetes kora előtt.

Természetesen a fenti elvek nem nyújtanak elég szempontot ahhoz, hogy biztosan felismerhető legyen a szaporító, ezért nagyon fontos a leendő gazdi körültekintő, gondos tájékozódása.

Az állatvédők munkájuk során rengeteg elhagyott keverék kutyával is találkoznak, ezért aki nem kötelezte el magát egyik fajta mellett sem, „csak” egy kutyát szeretne, mindenképpen menhelyről fogadjon örökbe keveréket. Ezek a kutyák ugyan nem hordoznak magukban egyértelmű fajtatulajdonságokat, de az, ami egy kutyától alapvetően elvárható: a gazdái iránti őszinte ragaszkodás és a feltétlen szeretet a menhelyi kutyákban még inkább megtalálható, hiszen már megtapasztalták a nélkülözést, és nagyon hálásak a gondoskodásért. Ugyanezen okból, ha a körülmények megengedik, tenyésztőtől kiválasztott fajtatiszta kutya mellé is nagyszerű játszópajtás lehet egy menhelyi eb.