Reinerová írásai a cseh olvasók körében csak az 1990-es években váltak ismertté, amikor a Labyrint kiadó hozzálátott könyvei megjelentetéséhez. Ezekben az írónő gyakran idézi fel néhai híres prágai barátait és ismerőseit, köztük Franz Kafkát, Max Brodot, Eduard Goldstückert, Jaroslav Foglart, de legfőbbképpen a “száguldó riporter” Egon Erwin Kischt.
Műveiben egybeolvad a történelmi idők múlása egy öntudatos nő benyomásaival és vágyaival. Több könyvében is, így például a Das Traumcafé einer Pragerin (1996) és a Na:rrisches Prag címűekben, a cseh fővárost választotta történeteinek helyszínéül.
Túlélte a holokausztot
Az 1916-ban német nyelvű csehországi zsidó családba született írónőt, aki családjából egyedül élte túl a holokausztot, mint a nemzetek közti kiengesztelődés egyik kiemelkedő személyiségét is számon tartották. 2008. január 25-én beszédet mondott a német Bundestagnak a náci rezsim áldozataira emlékező ülésén.
Reinerová a háború előtt fordításból és tolmácsolásból élt, s egyik szerkesztője volt az Arbeiter-Illustrierte-Zeitungnak. A nácizmus elől 1938-ban Párizsba menekült, majd Marokkóba utazott. 1939 márciusában az újságíró és író Egon Erwin Kischsel kereste fel Mexikót.
A háború után visszatért Európába – először Belgrádba, majd 1948-ban Csehszlovákiába.
Bebörtönözték, kizárták
1950-ben bebörtönözte őt a csehszlovák sztálinista rezsim, a börtönben töltött 15 hónap emlékét örökítette meg Alle Farben der Sonne und der Nacht című 2003-ban megjelent művében.
Szabadulása után alig publikált, az 1968-as prágai tavasz után pedig kizárták őt a kommunista pártból, és egészen a kommunizmus bukásáig nem jelenhettek meg írásai.
Könyvei többségét a berlini Aufbau Verlagsgruppe jelenttette meg. Munkásságát 1999-ben Schiller-díjjal, 2003-ban pedig a tekintélyes Goethe-éremmel jutalmazták.
