Egy újabb huszáros (szpáhis) talpra állás benne lehet a forgatókönyvben, tény ugyanakkor, hogy a törökök tábora jelentősen megfogyatkozott. Fatih Terimnek jelenleg az okozza a legnagyobb problémát, hogy lesz-e 11 olyan játékosa, akit nyugodt szívvel pályára küldhet.
Nem a posztok és azokat betölteni tudó legjobb megoldásokon, hanem azon, hogy lesz-e elég embere a három cseréhez? A sors által (is) kapott gyomrosok nyilván tovább acélozzák az amúgy is tanítanivaló török küzdőszellemet, de a kétségkívül szimpatikusan harcoló félholdasok egyetlen esélye az lehet, ha ők szerzik a gólt, s a hátrány tudatában a németek idegeskedni kezdenek.
Nyugodtan készültek a németek (MTI/EPA)
Amennyiben a törökök elszerencsétlenkedik az első 80 percet, aligha fordíthatnak a németek ellen egy esetleges két-háromgólos hátrányból. Ez a német csapat ugyan távol van az 1990-estől, de még a nem kis szerencsével Eb-t nyerő 1996-os együttestől is, viszont azt tudja, hogyan játssza meg az esélyét. És képes futballozni a vezetés birtokában is.
A német válogatott az elődöntők nagymestere: mindössze háromszor, viszont ebből kétszer hazai környezetben – 1988-ban és két éve bukott el – a döntő kapujában (1970-ben az olaszok elleni ki-kimeccsen végül 3-4 lett hosszabbítás után). A törökök számára biztató előjel, hogy húsz éve a németeket búcsúztató hollandok Európa-bajnokok, 2006-ban az olaszok világbajnokok lettek.
A törököknek ismét fel van adva a lecke, s amennyiben újabb akadályon jutnak túl Semihék, szép lassan a görögéhez hasonló „török csoda” lehet az Európa-bajnokság fő jellemzője.
