Félhold az árnyékból
Az A-csoport gyakorlatilag izgalommentesnek ígérkezett, de hála a török csapatnak, a portugál diadalmeneten túl is volt mire felfigyelni.
A portugálok elleni meccsen riadt nyúlseregnek tűnő félholdasok már a Svájc elleni felhőszakadásban rendezett találkozón is kitettek magukért, a csehek elleni talpraállás viszont maga volt a csoda.
Amelyik csapat 0-2-ős állásnál, ráadásul második félidő hajrájában képes megfordítani egy találkozót, annak kijár a kalaplengetés. Pedig Fatih Terim tanítványait még az ág is húzta. Az első találkozón lesérült Emre Belozoglu hiányában gyakorlatilag karmester nélkül veselkedtek neki a mindent eldöntő két összecsapásnak, de nem csupán egy hiányosságukon léptek túl.
Hős és tragikus hős: Nihat és Cech (MTI)
És, bár korábban épp ezt hiányoltuk, van egy új fiatal csillaguk. Arda már a svájciak elleni is remekelt, de a csehek legyőzéséből is kivette részét. Pedig nem akármilyen akadály tornyosult a törökök előtt: a cseh védelem akár egy „Serie A-vegyes” is lehetne, hisz Grygera, Ujfalusi és Jankulovski a Juventus, a Fiorentina és a Milan képviseletében jött, látott, és mehetett haza. Az már a sors fintora, hogy Nihat egyenlítő gólja előtt a Buffonnal és Casilas-szal együtt a világ egyik legjobb kapusának számító Cech óriásit hibázott.
A cseh csapat elsősorban az azonos sorsban osztozó franciához hasonlítható. Legjobbjai a kor (Nedved, Poborsky), vagy a sérülés (Rosicky, Heinz) miatt nem tarthattak az amúgy is öregedő csapattal, míg a fiatalok egyelőre képtelenek az elődök nyomába lépni. Ahogy a gallok Zidane utódját keresik hiába, a csehek a rendkívüli munkabírása mellett kreativitásban is pótolhatatlan Nedvedet sírhatják vissza.
A törökökhöz hasonlóan Svájc is diadallal zárta a tornát – megérdemelten. A pirosmezesek nyújtották a jobb „vendéglátói” játékot, s bár a pech is sújtotta őket – Frei sérülése – nem törtek meg. A csehek és a törökök dolgát is megnehezítették, míg a portugál-B ellen egyértelműen jobbak voltak. Kijárt nekik a siker.
Yakin duplájával viogasztalta a svájciakat (MTI)
A portugálok tartották a nem egyszer „öngólt” eredményező receptet: az első két játéknapon kivívott továbbjutás után pihentették legjobbjaikat, az azért elgondolkodtató, hogy a máris 15-20 milliós nagyságrendű összegekkel bombázott Nani vagy Quaresma mennyire nem tudta felvenni a játék ritmusát. A „nevek” ellenére nagy az űr a kezdőcsapat és a kispad között, s ez előbb vagy utóbb akár meg is bosszulhatja magát.
A sztárok pihentetése is okozott már problémákat. A szomszéd spanyolok 2006-ban épp erre – no meg Zidane látványos feltámadására – fáztak rá, de se szeri, se száma az utolsó csoportmeccset a remek kezdés következtében ellazsáló, majd az egyenes kiesési szakaszban felpörögni képtelen csapatoknak: 1996-ban a horvátok, 1998-ban a nigériaiak fáztak rá; de a 2004-es svéd-dán „barátságos” két résztvevője is búcsúzott a negyeddöntőben.
Fásult a német játék
Tény ugyanakkor, hogy Deco és társai június 11. óta pihennek, míg a soros ellenfél Németország legjobbjai úgy játszottak hétfőn Ausztria ellen, hogy tudták: csütörtökön Portugália következik. S ezzel el is érkeztünk a német kérdéshez. A Nationalelf nyilván rápihent az osztrákok elleni „sorsdöntő” találkozóra, annyit adott ki magából, amennyi a biztos továbbjutáshoz szükséges megnyugtató eredményhez kellett.
Formán kívül: Gomez láthatóan góliszonyban szenved (MTI)
Ám a háromszoros Eb-győztes ettől függetlenül sincs formában. A két évvel látottakhoz képest a magabiztosság elpárolgott, s ez jellemezte a horvátok ellen bemutatott kínlódást is. Talán Klinsmann karizmája hiányzik, de aligha jó előjel, ha a játékosok a szövetségi kapitány nélkül üléseznek, és a csapaton belül is feszültségek mutatkoznak: Ballack és Frings le is teremtették a barátnőikkel, feleségeikkel a horvátok elleni kudarcot követő napon randevúzgató csapattársakat.
A német védelem sebezhető. A sérülések miatt meccshiánnyal küszködő Metzelder fényévnyire van a világbajnokságon nyújtott magabiztos játékától, s bár Mertesacker nem egyszer korrigál, a portugálok ellen „egyedül” kevés lehet. Szélen viszont Löw megoldotta a Jansen-problémát: Arne Friedrich ugyan kevesebbet segíti a támadásokat, de hátul lényegesen megbízhatóbb mint a Bayern játékosa.
A portugálok elleni negyeddöntő előtt az is intő jel, hogy az immár több sérüléssel is bajlódó Podolski kivételével a csatárok ziccerhelyzetben is gyermeteg hibákat vétenek, míg a középpályán elmaradtak az átlövések: Ballack osztrákok elleni bombagólja is szabadrúgásból született.
Bármennyire is a favoritok közé soroltatnak, a portugálok is a németekéhez „simuló” problémákkal küszködnek. A portugál védelem – akkor amikor lehetett – a pánik jeleit mutatta: a csehek ellen 1-1-es állásnál Pepe és Carvalho is hibázott, Ricardo tempót vesztett kifutásai, vagy épp makacs „vonalon ragadása” rögzített helyzeteknél sok gondot okozhat – pláne a magas és jól fejelő németek ellen.
Scolari kapitány döntése – a torna után a Chelsea szakvezetője lesz – több játékosánál is kiverte a biztosítékot, s az öltözői rosszallás a sajtóban is megjelent. A két nagy csatája előtt így mindkét táborban feszült öltözői hangulat, s ez rányomhatja bélyegét magára a mérkőzésre is. Amelyik csapat vezetést szerez, alighanem továbbjut, sőt, meg is szórhatja ellenfelét.
Vigadó horvát tábor: háromból három (MTI)
A horvátoknál viszont felhőtlen az öröm. Bilic tartalékokra épülő csapata ráadásul könnyedén lépett túl a győzelmi kényszerben is fásult lengyeleken, s megérdemelten lett az egyik hibátlan csoportgyőztes. A horvátok tudatos futballja rendkívül „olaszos”, még a 4-5-1-es felállás dacára is. A megerősített középpálya az osztrákok elleni kisebb összeomlás ellenére remekül funkcionál, míg a legtöbbször egyszemélyes csatársor – pláne a németek ellen – kiváló helyzetkihasználással tüntetett.
A horvátokat nagyon nehéz megverni, hisz a lassú középső védőik ellenére a középpályások ritkán hagyják lélegzetvételhez jutni az ellenfelet. A taktika nem fog változni a törökök ellen sem, elsősorban a felfutó védők – Corluka és Pranjic – és az egy egy elleni játékban kiemelkedő Modric-Rakitic-Kranjcar trió jelenthet majd veszélyt Volkan kapujára. A törökök legnagyobb esélye egy korán elért gól lehet, hisz hátrányban a horvátoknak fel kell hagyniuk a nekik fekvő kontrajátékkal.
A két házigazda közül az osztrákok nyújtották a feledhetőbb játékot. A horvátok és a lengyelek ellen elsősorban egy-egy klasszis hiányzott a jobb eredményhez, a németek ellen a nagy fogadkozások ellenére egy lélekben már megvert társaság futott ki az Ernst Happel stadion gyepére. Támadásban egyedül a felfutásaival olykor veszélyes Garics okozott melegebb pillanatokat a németeknek, de összességében a Nationalelf ellen mutatkozott meg, hogy a jelenlegi osztrák csapat nem csupán az elittől van fényévnyire, de a harminc évvel korábbi elődöktől avagy az 1998-as Polster-Herzog féle gárdától is.
A torna előtt Zbigniew Boniek a lengyel játékosok intelligenciájában bízva latolgatta az esélyeket. A zseniális támadó középpályás nyilván vágyait vetítette ki: a jelenlegi lengyel csapat jól áll a lábán, erős fizikumú és tapasztalt az edzője: de ez az összes érdeme. A támadásszövésben körülményes, védekezésben viszont felelőtlen legyüttes bizonyára a torna leggyengébb alakulata volt.
(A CIKK FOLYTATÓDIK)
—-Forradalmi hangulat Franciaországban—-
Az eredményeket tekintve viszont nem. A legesélyesebbek közé sorolt, s végül összesítésben a 15. (!) helyen végző franciák ugyanis az osztrákokhoz és a lengyelekhez hasonlóan egy pontot gyűjtöttek, egyet is rúgtak, de hatot kaptak.
Hat évvel a dél-koreai lebőgés után ismét „helyzet van” Franciaországban – akkor Roger Lemerre kispadjába került a Champs Elysées-n is megnyilvánuló népharag, de a 2000-ben Eb-t nyerő szakembert Domenech-hez képest tenyerükön hordozták a drukkerek.
Domenech válogatási elvei nem csupán a francia szakmát és sajtót döbbentették meg, de a buta húzásokat mosolyogva fogadó ellenfeleket is. Nem baj, ha egy szakember önfejű – probléma akkor lesz a makacsságából, ha az eredménytelenséggel társul.
A francia kapitány olyan, remek formát mutató játékosokat hagyott ki keretéből mint Sagna, Méxes, Trezeguet, míg az elmúlt szezon talán legjobb teljesítménnyel előrukkoló francia játékosát, Flaminit az a szégyen érte, hogy tartalékként nevezték – a sérült Vieira esetleges pótlására.
Henry magánya: többet érdemeltek a korosodó csillagok (MTI)
A franciák elsősorban a középpályán szenvedtek, nem mintha a védelem, vagy a csatársor villogott volna. A dominanciáért elsősorban felelős csapatrészben viszont egymást érték a hibák. Toulalan osztogatni nem tud, ellenben nem is klasszikus „szűrő”, az elmúlt idényben a Chelsea-ben is egy fénykorán már túllépő játékos benyomását keltő Makelele pedig nem tudta tartani a lépést a vele szembe érkező jóval fiatalabb románokkal, hollandokkal vagy olaszokkal.
Hátul egy nyugdíjért kiáltó alakulat próbálta tenni a dolgát – nehezet, ugyanis az átjáróházra hasonlító középpályán az ellenfelek könnyedén átléptek, míg Thuram és Gallas már négy éve sem a gyorsaságáról volt híres. Rutinból ennyi tellett. Kár ezért a csapatért, az öreg harcosok nem hagyhatták abba a csúcson, a fiatalok pedig egy keserű élménnyel kezdték. Ettől függetlenül a franciákban benne van a potenciál, csak egy Domenech szintű edző esetén bennük is fog maradni.
Az első két nap után még továbbjutásról álmodozó románok is a „kertek alatt” kulloghatnak haza. A védekezésért mindent feláldozó Victor Piturca csapata technikás ugyan, de ebből az Eb-n nem sokat mutatott. A franciák és az olaszok ellen elsősorban pontrúgásból voltak veszélyesek, utóbbi mérkőzésen a szerencse, illetve a rosszul alkalmazott lesszabály is velük volt – a hollandokkal vívott létfontosságú meccsen ellenben támadni kellett volna, s ez, ezzel a kerettel nem ment.
Van Persie gólja a románok ellen (MTI)
Veszélyes csatár hiányában Piturca nyilván arra gondolt, hogy a kétségkívül irányítani is tudó Mutu szökteti majd a befejezésben sem utolsó Mutut – ez egy ilyen horderejű tornán kevés. Nem véletlenül nyilatkozta a csapatkapitány Chivu, hogy ebben a csapatban „ennyi volt, nem több”. A románok esélyeinek jóformán már akkor befellegzett, amikor Pirlo büntetőből Coupet hálójába lőtt.
A „halálcsoport” elnevezésről is kiderült, hogy nem volt több mellétrafálásnál. A „narancsvész” annál inkább illett a négyesre, s erről az olaszok is mesélhetnének. A vb-eufóriából Sneijderék rángatták le a jóllakottan hátradőlésre mindig is hajlamos azúrkékeket – a pofon jókor jött, hisz volt még idő javulni. Francia kollegájával szemben Roberto Donadoni időben kapcsolt: nem utolsó sorban a szaksajtó és a közhangulat nyomására is felhagyott az olasz futballhoz nem igazán idomuló 4-3-3-as szisztémával, s a franciák ellen visszatért a sikereket korábban is „szállító” 4-4-2-es formációhoz.
Bár játékosain nem volt észlelhető hatalmas formajavulás, a Serie A klubjainak többségében is alkalmazott taktikai formula legalább nem volt idegen Pirlóéknak: s ez meg is érződött a lényegesen magabiztosabb teljesítményben. A Squadra Azzurra nyert, továbbjutott, mentálisan megerősödött, s innentől bármire képes lehet. Akár a jelenleg esélyesebbnek tűnő spanyolok ellen is.
De még a spanyolok előtti meccs előtt olasz részről kijár egy „Grazie!” a fair play-ből maximálisra vizsgázó hollandoknak. Az első két találkozón lehengerlően futballozó Van Basten-legénység ugyan a románok ellen nem diktált olyan tempót mint korábban, Robbenékben látszott, hogy távolról sem céljuk a románok továbbjuttatása.
Bár a narancsmezeseket elsősorban az olaszok és a franciák elleni gála miatt süvegelték, a „B-csapat” teljesítménye mindenképpen megér egy misét. Egy elszánt, igaz, támadásban kevésbé markáns ellenfelet múltak felül könnyedén – megnyerve a B-csapatok különvetélkedőjét (Van Basten mellett Scolari, Bilic és Aragones is pihentette legjobbjait).
Spanyol reneszánsz, görög alkony
Olaszország ugyanakkor vb-cím ide, futball-patina oda a második sansszal indul a spanyolok elleni harcba. Bár épp Spanyolországban a legnagyobb a szkepticizmus – a Marca szavazásán a voksolók 57 százaléka vélte úgy, hogy az Aragones-csapat elbukja a negyeddöntőt – a kiélezett pillanatokban rendre alulteljesítő hispánok ezúttal okkal bizakodhatnak. Egész egyszerűen jó a csapatuk.
De la Red és Dellasz: a spanyol „B” is jobb volt mint a címvédő (MTI)
Elsősorban a Torres-Villa csatársor, de a középpálya kiegyensúlyozottsága is mellettük szól. Amit orvosolni kell: a védelem olykor nemtörődöm hozzáállása. Bár a szakértők elsősorban a Puyol-Marchena kettőst vélik a spanyol csapat Achilles-sarkának, a támadásokban jeleskedő szélső védők mögött olykor nagy a terület – ez elsősorban a kissé nagyképű Sergio Ramosra igaz. A madridi az oroszok, és pláne a svédek ellen játszott kirívóan fegyelmezetlenül, igaz, mellette szól a támadások segítése.
A spanyolok ugyanakkor valószínűleg óvatosabban játszanak majd a csoportellenfeleknél lényegesen nagyobb „rizikó-faktort” jelentő olaszok ellen. Előnyükre válhat, hogy a világbajnok nélkülözi majd Pirlót és Gattusót (utóbbit könnyebb pótolni), és az is, hogy Toni látványosan keresgéli azt a formát, amit az idény során a Bayernben nyújtott.
A spanyolok elleni 1-4 után sokan leírták az oroszokat – mi is: tévesen. Guus Hiddink nem véletlenül tartozik a szakvezetők szűk élvonalába. A rendelkezésére álló idő alatt felrázta tanítványait, s a görögök elleni nyögvenyelős siker után az Arsavinnal kiegészülő „szbornaja” könnyedén focizta le a nem sokat mutató svédeket. Elől Pavljucsenko is egyre meggyőzőbb, ám ami feltűnőbb – Ignasevics szerepeltetésével egy csapásra megszűnt a hátsó alakzat bizonytalankodása.
Talpraálltak az oroszok: Pavljucsenko gólja a svédek ellen (MTI)
Az olykor már-már „hollandul” futballozó oroszok épp a William Hill által toronymagas favorittá előléptetett németalföldiekkel játszanak majd a negyeddöntőben: az oroszok emlékeiben alighanem felsejlik majd 1988. Nem az elvesztett döntő, hanem a Rácz László góljával a szovjetek által 1-0-ra megnyert első csoportmérkőzés.
Svédország a közelmúltban rendre túlélte a csoportkört, ezúttal nem adatott meg: a korábban remek, sokpasszos középpályás játékkal előrukkoló skandinávok ugyanolyan szürkén futballoztak, mint tették azt két éve a világbajnokságon. Minden labdával Ibrahimovicot keresték, s bár a langaléta támadó külön kategória, egyedül ő sem tud megoldani mindent. Az oroszok elleni svéd taktika a felívelésekre korlátozódott, s a minden kreativitást nélkülöző sablonos játék megbosszulta magát.
Az öregecske keret fiatalításra szorul, hisz a szeptemberben 37. évét töltő Henrik Larsson mellett Alexandersson (35), Allbäck (35) Anders Svensson (32), Hansson (32), Ljungberg (31) és Mellberg (31) is jócskán benne van a korban, s aligha vállalnak még egy tornát. Akárcsak a címvédőként a tizenhatos mezőnyben egyedüliként pont nélkül maradó görögök. Mindkét gárdában visszavonulási hullám várható.
