Idén március 31-én ásatások kezdődtek a Stonehengenél, melynek célja az volt, hogy magyarázattal szolgáljanak ennek a számos misztikummal övezett, titokzatos helynek pontos keletkezési idejéről és a funkciójáról. A kutatás azért érdekes, mert legutóbb 1964-ben végeztek itt feltárásokat. Korábban a tudósok, úgy gondolták, hogy a rejtélyes rendeltetetésű építményt rövid ideig – csak i. e. 2700 és 2600 között – használták temetkezési célokra.
Eltérő vélemények ütköznek
Mike Parker Pearson, a Sheffield Egyetem régészprofesszora szerint a Stonehenge temetkezési hely volt. Geoffrey Wainwright, a Brit Régészeti társság elnöke és Timothy Darvill, a Bornemouth Egyetem kutatója szerint zarándokhelyről van szó, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak elődeink.
Parker korábbi vizsgálatai alapján, a területen talált holttestek maradványai – egy idősebb és egy 25 éves nő – i. e. 2930 és 2870 közötti valamint i. e. 2570 és 2340 közötti időből származnak. „A Stonehenge már 3000 évvel ezelőtt temetkezési hely lehetett, talán a mai Nagy-Britannia legnagyobb temetkezési helye” – nyilatkozta a kutató a Spiegel Onlinenak. A holttestek maradványait az 1950-es években tárták fel, és azóta a Salisbury Múzeumban őrzik.
Az 1920-as években 49 sírt tártak fel a területen, de mivel akkor nem tulajdonítottak nagy jelentőséget ezeknek, 1935-ben visszatemették. Ezért legfeljebb csak becslések vannak arra vonatkozólag, hogy hány ember nyugszik itt. Parker szerint a Stonehengenél i.e. 3000-től kezdődően 500-600 év alatt közel 240 embert temethettek el. Főleg felnőtt férfiakat és nőket, de néhány gyereket is.
Parker kutatócsoportja szerint ezek az emberek feltehetőleg egy előkelő személy rokonai, vagy egy uralkodó család tagjai lehettek. A kutató szerint akár az is lehet, hogy – a Stonehengetől mintegy három kilométerre lévő – általa 2007-ben feltárt kőkorszaki település, Durrington előkelő családjának nyughelyéről van szó. A mintegy 300 házból álló települést az Avon folyó kötötte össze a temetkezési hellyel. A kutató szerint Durringtonban búcsúztathatták el a halottakat, és a folyón leeresztve majd a szárazföldön juttatták el a végső nyughelyükre.
Konkurens elméletek, versengő média
Miközben Parker évek óta kutatja a Stonehenget és környékét, „konkurensei” Wainwright és Darvill idén március 31-én ásatásokba kezdtek a területen. Ez volt az első ásatás 1964 óta. Természetesen nekik is megvan a maguk elmélete.
2002-ben két sírt tártak fel a közelben. Az egyikben egy 35-45 év körüli férfi maradványaira bukkantak, aki halála előtt – i.e. 2300 körül – súlyos térdsérülést szenvedett. A fogmaradványaiból a kutatók arra következtettek, hogy a férfi az Alpokból, vagyis a kontinensről származott. A másik sírban hét holttest maradványaira bukkantak.
A lelet érdekessége, hogy ebben a sírban is volt egy 30-45 év körüli férfi, akinek szintén súlyos térdsérülései voltak. Ez a férfi viszont nem a kontinensről, hanem Walesből származhatott, abból a térségből, ahonnan a köveket szállították a Stonehengehez. A kutatók arra következtettek, hogy feltehetőleg 2400 és 2200 között mindkét férfi a gyógyulás céljából érkezett a Stonehengehez. Vagyis zarándokhely, egyfajta kőkorszaki Louerdes volt a titokzatos kőkör.
Láthatjuk, hogy feltételezésekben nincs hiány, de egyértelmű magyarázat még mindig nincs arra, hogy pontosan mikor és milyen célból hozták létre a kőkorszakiak ezt a helyet.
Az elméletek csatározása mellett médiaverseny is folyik. Parkert az amerikai National Geographic Society támogatja, míg Wainwrights és Darvills ásatásait a brit médiacég, a BBC. Így nem csoda, hogy gyakorlatilag versenyfutás zajlik az idővel, hogy ki mutassa be előbb eredményeit. Míg Parker kutatásairól készült filmet a National Geographic Channel már június elsején vetítette, Wainwright és Darvill egy hónap múlva mutatkoznak be a tévénézőknek a BBC “Timewatch” című műsorában.
