Ez idáig Magyarországon a jelentős fotóművészeti kiállítások vagy egy jól körülhatárolható korszakot, vagy egy egyéni alkotói életutat; más esetekben művészcsoportok alkotásait mutatták be. A Lélek és Test című kiállítás ebből a szempontból is más, mert ez alkalommal e két téma köré szervezve, tematikus rendbe szedve követheti nyomon a fotótörténet esztétikai, illetve technikai változásait a látogató az 1900-as évek legelejétől napjainkig.
Robert Capa: A milicista halála
A művészettel foglalkozók körében közhely, hogy hazánk a fotóművészet területén az egyik legjelentősebb alkotókat felvonultató ország volt a két világháború között. Az André Kertész (1894–1985), Moholy–Nagy László (1895–1946), Brassaï (1899–1984) és Robert Capa (1912–1954) nevével fémjelzett alkotások garanciát jelentenek minden kiállítóterem számára bárhol a világban. Képeik a két világháború közti fotográfia meghatározó ikonjai; a kiállításon szereplő képek az első világháborút megelőző évektől kezdődően a második világháború utáni évekig követik nyomon ezen alkotók munkásságát.
André Kertész: Szatirikus táncosnő. 1926/1967
A tárlat azonban bemutatja azt is, hogy milyen fotográfiai viszonyrendszer mentén alakult pályájuk hazánkban. Kortársaik, mint Balogh Rudolf, Escher Károly, Máté Olga, Pécsi József vagy akár Rónai Dénes munkái nélkül nem érthetjük meg gyökereiket; mint ahogy nem tudjuk munkáikat beilleszteni az egyetemes fotótörténetbe, ha nem ismerjük kortársaik alkotásait.
Ezért a világ számos közgyűjteményéből olyan alkotásokat „varrtak be” a kiállítás szövetébe, melyek a fotóművészet ikonjai; olyan alkotások, melyek hivatkozási pontot jelentenek bárhol ezen művészeti ág bemutatásakor. Párhuzamot vonhatunk Moholy-Nagy László és Man Ray, Martin Munkácsi és Henri Cartier-Bresson; a fotográfia festőies korszakában is alkotó Alfred Stieglitz és a hazánkban alkotó Pécsi József felvételei között.
Járai Rudolf: Az íjász. 1943.
Mindezek mellett nem felejthetjük el a fotográfia elmúlt évtizedeiben keletkezett jelentősebb munkák bemutatását sem, egészen a kortárs fotó felvonultatásával. Olyan gondolati rokonságra bukkanhatunk például Robert Mapplethorpe és Tóth György, vagy Josef Koudelka és Benkő Imre alkotásait szemlélve, mely csak egy, a magyar fotóművészetet a világ fotóművészetének tükrében bemutató kiállítás során válik lehetővé.
Így jutunk el a tematikusan összerendezett vizuális kalandutunk során az 1894-ben született André Kertésztől, az 1989-ben elhunyt Robert Mapplethorpe-ig.
