Ki írta a Legelőn szereplő dalokat?
Az első pár lemezünk zenéjének a 70, a szövegeinek a 90 százalékát én írtam. Ahhoz képest ez most csapatmunka. Molnár Balázs gitárosunk írta a daloknak és a szövegeknek legalább a felét. Négy dalt Kardos János írt, és jómagam is beszálltam a munkába. De ez nem volt előre kitalálva, mi elég ad hoc zenekar vagyunk. Azt sem terveztük el, mikor legyen új lemez. Balázsnak viszont volt egy jó csomó ötlete, és szorgalmazta, hogy most már neki kéne állni a lemeznek. Aztán megindultunk, és jött az alkotói hév is. Annyira felpörögtünk, hogy az elején 5-6 dallal indítottunk, majd hirtelen lett belőle 12, és mire befejeztük a lemezt 20 dal jött össze. Ebből 14 jelent meg.
Lecsó bevetésen (forrás: www.puf.hu)
Egy dupla CD-nyi…
Raktunk el tartalékba is. Azóta pedig születtek további dalok is, úgyhogy a következő lemezre már nem kell nyolc évet várni, kihasználom a zenekar alkotói energiáit. Egyébként nálunk mindig több zene van kész, szöveget valahogy nem szeretünk írni. Ezért is kértük a Kardost, hogy írjon nekünk párat. De voltak kész szövegei is, azokat odaadta, mi meg kezdtünk velük valamit.
Miről szól a lemez?
Hát, Legelő a címe… De erre sincs nálunk ideológia. Amikor felvettük a dalokat, kiderült, a számok felének valamilyen állat a címe. Soha nem egy konkrét állatról szólnak, inkább az emberi természet vetületei. Mondhatnám, a bennünk lévő állatok. Szóval ez lett a vezérfonal. A legütősebb dal a Legelő a lemezen, ezért ezt választottuk címnek is. Így alakult, hogy tulajdonképpen mi vagyunk a legelő, a bennünk élő állatok meg békésen legelészgetnek egymás mellett. A párduc a bárány mellett. Kitaláltunk a lemeznek egy új műfajt is: agrárpop. De ez csak vicc. Főleg, hogy elég urbánus a lemez, annak ellenére, hogy mi Budapest környékén élünk, beutazó zenekar vagyunk
Kiknek szól a lemez?
Mivel nem direkt íródnak a dalok, hanem megvárjuk az ihletet és rólunk szól a zene, ezért nincs célközönségünk. Csak egyszer-kétszer írtunk rendelésre zenét, de az rettenetes lett. Azért a 25 év alatt úgy néz ki, hogy a nyomvonalunk jó.
Van annyira sötét, negatív ez a lemez, mint amit már megszokhattunk?
Remélem nincs. Ez sem volt soha cél. Nem akartunk soha depresszív hangulatot sugározni.
Azért sikerült.
Sikerült, de mi nem vagyunk ilyenek. Ez inkább abból eredhet, hogy azok a zenék, amiken mi felnőttünk – az URH, a Balaton, a Trabant, a Kontroll -, ilyen hangulatot sugároztak. Meg az egész kor. Számunkra az volt a természetes, hogy a dolgok negatív oldaláról zenélünk. Ha próbálok mást, akkor az inkább erőltetetten vicces lesz. Picit könnyebb talán a negatívumról írni. Ennek ellenére a lemez nem lett negatív, inkább komoly. Mondjuk, a gondolkodó emberek lemeze. 18 évesen tényleg úgy éreztük, hogy minden szar. Akkor az ember lázadó is, ez adta a töltetet. Persze mostanában is sok minden nem tetszik, de ettől még nem depresszív a lemez. Sokan várják, hogy írjunk még egy Bált, vagy Fiatal lányokat. Na, azt nem tudunk, és nem is akarunk.
Arról nem is beszélve, hogy ciki az első sikerekkel éltetni egy zenekart.
Hülyén nézne ki, ha 40 évesen 18 éves gondolatokról írnék, valóban.
Sziget 2007 (www.puf.hu)
Országos rádiók is játsszák a dalaitokat, ez azt jelenti, hogy sikeres a lemez?
Örülünk neki, hogy ott vannak a dalok a rádiókban, és a lemez is jól fogy. Azt látjuk, hogy koncerteken ugyanúgy kérik a régi számokat, de ezek az új dalokkal jól megférnek. Külön jó érzés, ha egy 20 éves ember kér tőlünk egy 20 éves számot. Ez azt is jelenti, hogy neki ez most ugyanazt adja, mint nekünk anno. Ha a dalaink túlélnek minket, az jó érzés.
Hogy vagy? Nyolc évet kihagytál, ezalatt a háttérben alkottál, más zenekarokkal. Ezt hogyan élted meg?
Hozzám sokkal közelebb áll a háttérben lenni.
Mondja ezt a frontember…
Botcsinálta frontember. Azért lettem, mert senki más nem akart énekelni. Én a koncerteken is állandóan zavarban vagyok, csetlek-botlok. Igazából jobban érzem magam a háttérben. Kevesebb a felelősség is. Bár azt is élvezem, ha rajonganak, jól esik középen állni is. A zenekar élete során sokszor voltunk fenn és lenn. 93 táján voltunk a csúcson, de azt a médiafelhajtást nagyon utáltam.
Soha nem élted meg rosszul, hogy mások sikeresebbek?
Soha. A menedzsmentünk például azt szerette volna, ha kevés nagy koncertet adunk. De én jobban szeretem a klubos fellépéseket. Egyébként sikerült is ledolgozni magunkat, ügyesek vagyunk ilyen szempontból. Nyilván ehhez hozzájárult a nyolc év csend. Meg nem hagytuk senkinek, hogy beleszóljanak a dolgainkba. A kiadó sem zargatott egy idő után, el is lustultunk.
A szavaidból azt veszem ki, hogy jót tett nektek a szünet.
Mindenképpen. Annyi koncertet vállalunk, amennyit jókedvűen meg tudunk csinálni. Amíg élmény csinálni, amíg élmény együtt lenni, hülyéskedni, addig jó. Hihetetlenül jól érezzük magunkat. Ameddig a színpadról is lejön ez, addig lehet folytatni.
