A Schweizer Natinak becézett válogatott nem mostanában élte virágkorát. A gárda a harmincas években kétszer (1934, 1938), az ötvenes években pedig egyszer (1954) jutott el a világbajnoki negyeddöntőig. Az 1954-es vébéről való kiesésük máig emlékezetes. A lausanne-i negyeddöntő 19. percében Svájc 3–0-ra vezetett Ausztria ellen. Negyedórával később már 3–5 állt az eredményjelzőn – képzelhetjük a svájciak hangulatát, akiket ma sem vigasztal, hogy a végül 7–5-re elbukott derbi vb-rekordot jelent az egy meccsen született gólok számát tekintve. A helvétek Eb-történelme ennél rövidebb: kétszer kijutottak (1996, 2004), de csoportutolsóként mindkétszer búcsúztak.
Nem mondhatni, hogy a 2004-es csapattal már a hazai rendezésű Eb-re készültek volna a svájciak. A 2004-es torna első meccsén (Svájc–Horvátország 0–0) pályára lépők közül csak ketten (Vogel, Frei) voltak ott a kezdőben a németországi vébé nyitómeccsén is (Svájc–Franciaország 0–0). Köbi Kuhn kapitány megfiatalított csapata egyáltalán nem vallott kudarcot 2006-ban. A franciák elleni iksz után a svájciak megverték Togót (2–0) és Dél-Koreát is (2–0). A nyolcaddöntőben az ukránok elleni 0–0 miatt sem kellett szégyenkezniük, annál inkább kínos volt, hogy a büntetőlövések során az összes svájci focista (Streller, Barnetta, Cabanas) rontott. Svájc 2006 óta is őriz egy rekordot: soha korábban nem fordult még elő egyetlen válogatottal sem, hogy kapott gól nélkül essen ki világbajnokságról.
Frei és Barnetta: két kulcsember (BBC)
Csapatépítés, zökkenőkkel
Nem mondhatjuk azonban, hogy a csapatépítés zökkenőmentesen haladna a vb óta. A svájciak 2006 nyara óta 17 barátságos mérkőzést játszottak, amelyeken a mérlegük 7 győzelem, 1 döntetlen és 9 vereség. Köbi Kuhn mintha elnézte volna a naptárat, és 2007 nyarára időzítette volna a csapat formáját: Svájc akkor ikszelt az argentinokkal (1–1), majd legyőzte Hollandiát (2–1). Azóta viszont kudarc kudarcot követ, Svájc a legutóbbi négy meccsét elveszítette (USA 0–1, Nigéria 0–1, Anglia 1–2, Németország 0–4), és hiába volt biztató az angolok elleni játék, ha a németek darabokra törték a svájci reteszt. „Volt egy jó első félidőnk…” – kezdte magyarázni a németek elleni bizonyítványt Tranquillo Barnetta, de az efféle magyarázkodásra Svájcban sem kíváncsiak.
Csatárbőség
Barnetta tagja volt annak az U17-es válogatottnak, amely 2002-ben Eb-címet szerzett Franciaországgal szemben. A 2001 óta a válogatott élén álló Kuhn kapitány abból a gárdából még Reto Zieglerre és Philippe Senderosra számít a jelenlegi keretben. Amelyben gyakorlatilag mindenki idegenlégiós, leszámítva az angolok elleni meccsen parádés góllal debütáló 19 éves Eren Derdiyokot (Basel).
A svájciak egyébként csatárposzton lehetnek a legjobbak, hiszen Derdiyok feltűnése mellett tavasszal végre visszatért hosszú sérüléséből Alexander Frei, a Dortmund gólvágója. De Kuhn kapitány rajta kívül még számolhat minden idők legfiatalabb Eb-gólszerzőjével, Johan Vonlanthennel és a holland Twentében az elmúlt években 155 bajnokin 85 (idén 21) találatot jegyző Blaise Nkufóval is. Ha azonban Senderos az Eb-n is a Liverpool elleni BL-formáját hozza majd, akkor Svájcnak semmi esélye, hiába a Karlsruhében Hajnal-gólpasszokkal arató másik svájci védősztár, Mario Eggiman minden tudása.
A házigazdák már azt is sikerként könyvelnék el, ha a gárda továbbjutna a csoportjából – azaz a cseh, török, portugál hármas két tagját is maga mögé utasítaná. Ez kemény feladatnak ígérkezik.
