„Soha nem hallottam olyan nagy játékosról Lengyelországból, mint az Aranycsapat bármely tagja. A múltat tekintve jelentős előnyünk van” – ezt a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke nyilatkozta egy évvel ezelőtt, nem sokkal azelőtt, hogy az UEFA úgy döntött: Lengyelország és Ukrajna rendezheti meg a 2012-es Európa-bajnokságot.
Ha addig nem is hallott kiváló lengyel futballistákról, azóta talán már a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke is találkozott Zbigniew Boniek vagy Grzegorz Lato nevével. Ők voltak a lengyel futball aranykorának markáns egyéniségei. Na és persze Kazimierz Górski, a legendás szövetségi kapitány: az ő irányításával 1972-ben olimpiai aranyat nyertek (a döntőben Magyarországot verték 2-1-re), az 1974-es világbajnokságon bronzérmet, az 1976-os montreali olimpián pedig ezüstöt. S akkor még nem említettük az 1982-es világbajnokságot, ahol a bronzéremért játszott meccsen 3-2-re legyőzték a franciákat.
Az olimpiákkal és a világbajnokságokkal ellentétben az Európa-bajnokságokon nem alkottak maradandót a lengyelek – nem is alkothattak, hiszen eddig egyetlen nagydöntőre sem jutottak ki. S most sem ők voltak selejtezőcsoportjukban az esélyesek, főleg a nyitómeccs után nem: odahaza 3-1-re kikaptak a finnektől…
Ütöképes csapatot rakott össze a holland mester (AFP)
Hogy végül Portugáliát, Szerbiát, Finnországot és Belgiumot is könnyedén megelőzték, azt elsősorban egy nagy stratégának köszönhetik: a holland Leo Beenhakkernek. A 2006-os világbajnokság kudarca után (vereség Ecuadortól és Németországtól) a lengyel szövetség a világ egyik legtapasztaltabb trénerét szerződtette a nemzeti csapat élére. A hat nyelven (hollandul, angolul, spanyolul, olaszul, portugálul és németül) folyékonyan beszélő Beenhakker dolgozott már az Ajaxnál, a Feyenoordnál és a Real Madridnál is. A lengyel válogatottnál elsősorban az idegenlégósokra épít.
Kapusposzton Boruc (Celtic), Kuszczak (Manchester Utd) és Fabianszki (Arsenal) is számításba jöhet. A védelemben ott találjuk a rutinos Jacek Bakot, aki 15 éve válogatott kerettag, s aki a Lyonban és a Lens-ban töltötte el legszebb futballistaéveit (ma az Austria Wien játékosa). A középpályások közül Jacek Krzynóweket nem kell bemutatnunk senkinek: a Bundesliga veteránja a Nürnberg és a Leverkusen után jelenleg a Wolfsburgban futballozik. A lengyelek kedvence a csatár Euzebiusz „Ebi” Smolarek, aki a Borussia Dortmund sárga-fekete szerelését váltotta a nyáron a spanyol Racing Santander mezére (közel ötmillió euróért).
„Ebi” Smolarek (a nem kevésbé ismert Wlodzimierz Smolarek fia) soha nem játszott lengyel csapatban: Hollandiában nőtt föl, ahol az apa a Feyenoord, majd az Utrecht futballistája volt. Ebi volt a selejtezők során a lengyelek házi gólkirálya, kilenc góllal. Az ő duplájával győzték le például Portugáliát, Varsóban pedig triplázott a kazahok ellen.
A lengyelek a válogatottjukat teszik a kirakatba, a bajnokságot ugyanis futballhuligánok háborúi és a korrupciós botrányok árnyékolják be. A tavalyi szezon végén az Arka Gdynia és a Górnik Leczna lett kizárva az élvonalból bundaügyek miatt, jövőre hasonló szankciókra számíthat a Widzew Lodz is, Lengyelország négyszeres bajnoka, amely 2004-ben és 2005-ben 12 mérkőzés játékvezetőjét „vásárolta meg”.
