1929-ben láttak neki az építésének Otto Ernst Schweizer német építész tervei alapján, 1931-ben pedig már meg is nyitotta kapuit az aréna. 1986 óta a nézőtér teljes mértékben fedett. Nem kizárólag labdarúgó-stadionnak készült, erről tanúskodik pályát körölelő futópálya is, egyéb sportrendezvényeknek, koncerteknek, sőt még politikai gyűléseknek is otthont adott a múltban. Rendeztek itt atlétikai és kerékpárversenyeket, teniszmérkőzéseket is, valamint 1950-ben – 35 ezer őrjöngő néző előtt – az osztrák Josef Weidinger a Práterben hódította el Európa legjobb nehézsúlyú ökölvívójának járó koronát a francia Stefan Olek legyőzésével.
Negyven öt évvel később, a bécsi vizes Európa-bajnokság idején egy mobil medence állt a küzdőtér közepén, hogy a legendás arénában csaphassanak össze a kontinens vízilabdacsapatai, köztük a magyarok.
Galéria
Persze ezzel együtt a Práter, vagyis már az Ernst Happel Stadion összenőtt az osztrák labdarúgással. Itt rendezik a válogatott meccseit, a kupadöntőt, továbbá a bécsi csapatok nemzetközi kupatalálkozóit, illetőleg a Rapid-Austria (helyi Fradi-Újpest…) rangadókat. Három BEK- (1964, Inter-Real Madrid 3-1; 1987, FC Porto-Bayern 2-1; 1990, AC Milan-Benfica 1-0), egy KEK- (1970, Manchester City-Górnik Zabrze 2-1), illetve egy Bajnokok Ligája-döntőt (1995, Ajax 1 – 0 AC Milan 1-0) is játszottak a bécsi szentélyben. Amely az európai szövetség elbírálása alapján az egyetlen ötcsillagos labdarúgóstadion, amely 50 ezer nézőnél kevesebb befogadására alkalmas.
A 2008-as Eb-re ugyanakkor kibővítették, a gyepet körülvevő futópályát is kihasználva 53 008 fősre növelték. Az Erst Happel Stadion felújítása során, 2005 nyarán talajfűtést szereltek a pályára, és már metrócsatlakozással is rendelkezik, továbbá a VIP vendégek részére újabb parkolóhelyeket alakítottak ki. Az átépítés összköltsége 39,6 millió eurót emésztett fel. A kontinenstorna során hét meccset rendeznek az Ernst Happel Stadionban, itt kerül sor a döntőre is.
